Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kurus

A széles, poros úton lovagoltak a késő nyári izzó napsütésben. Ök hárman, a tízezer halhatatlan - Kurus testőrei - közül. A nagy király bölcsessége - és Szríta, a mágus ravaszága - őket választotta ki.
Szijávust, aki testi erőben, kitartásban felülmúlhatatlan, a nők bálványozott kedvence és kegyence. Garszápot, aki minden épített dolog tudója és ismerője - lettlégyen az vár, lakóház, városfal, gát, templom -, a számok nyelvén gondolkodik és aszerint is cselekszik; mindent ösztönösen kimér, kiszámol, de magamaga mégis kiszámíthatatlan. Vezetőjüknek Feridún lett kijelölve, de ez nem több jogot, inkább több kötelmet jelentett. Ö a rendszerező elme, kiváló stratéga; mindent - sőt mindenen - átlátó képessége tette erre alkalmassá. Nála van az az ékírásos agyagtáblácska, amin Marduk-Bel főpapja vállalja, hogy tanítja őket csillagászatra és a jóslás tudományára. Szríta szerezte meg nekik ezt az álcát.
Babilon túl hatalmas lett, felpöffeszkedett, mint korán ért gyümölcs. Féreg járja, mert kertésze gondatlan. Nabu Naid király ügyet sem vet rá, az a kérődző fia uralja. Az az ostoba! Azt hiszi, a káldeusok megbocsátották az apjának, hogy a vérükből való trónörököst meggyilkoltatta, és maga ült a trónra. Akkor persze kellett neki Marduk jóváhagyása! Soha még annyi adomány a palotából! Azóta meg? Évek óta meg sem látogatja városát.
Hárman vannak egy céllal, egyet akarva. Egymás mellett lovagoltak a széles úton a tikkasztó melegben. Bármennyire fáradtak és elcsigázottak voltak is a hosszú utazástól, nem mutatták ki. Délcegen kihúzott derékkal, kifeszített vállal, felvetett fejjel ülték meg lovaikat, büszkén tekintgettek szét. A szembejövők megbámulták őket -a három perzsát - szemükben félelem vagy remény csillant. "Már jönnek?" "Talán csak követek!" ök kihívóan néztek az alja népre vissza. Ezek csak környékbeli parasztok, akik dolguk végeztével a városból igyekeznek vissza földjeikre, falvaikba. Ök a várost, Babilont mennek meghódítani! Elfoglalni Kurus fogja, de meghódítani

Ök. Vagy meghalni. De ök halhatatlanok. Legalábbis így nevezték őket. Kurus testőrségének tagjai, akik mindig pontosan tízezren vannak. Se több, se kevesebb. Amint egy elhull, helyébe lép egy másik. Mindenki pótolható. Még ők is. Ki ismerheti az istenek akaratát? Mert rajtuk nem fog múlni. Fel vannak készülve mindenre. A halálra is. De leginkább a dicsőségre.
Babilon helyettes királya, Bel-Sakkar nem olyyn ostoba, hogy ne számítana Kurus eljövetelére. Tudnia kell róla, évek óta készülnek erre. Idén az olvadás után meg is indult hadseregével, de a Dijalánál tábort vertek. Csak ők hárman jönnek Babilont meghódítani. "Kémleljétek ki a várost!" - szólt Kurus. A ravasz Szríta átadta nekik az agyagtáblácskát: "Ezzel bejuthattok." Nem, ők nem kémek, hanem hódítók. Mielőtt Kurus a falak alá ér, nekik már a lábuk előtt hever a város, ebben biztosak voltak.
Szríta, a ravasz mágus kioktatta őket az elmúlt dolgokról, azokról, amikből következni fog az eljövendő, mert az ok mindig megszüli okozatát. "A jelen csak most van és el fog múlni. Ámde észben kell tartani, mert ebből lehet kiszámítani a jövőt. Nem a csillagok járásából, sem a kecske vagy birka májából, még a madarak röpte is csak látványnak szép, de nem jelent semmit. Figyeld a múltat, nézz a dolgok mögé, lásd meg az összefüggéseket. Akkor a kezedben lesz a jelen és a jövő.

Mezőgazdaság
Babilonban a víz a termőterülethez vagy egyáltalán nem, vagy csak alig jutott el, és bekövetkezett a szikesedés. Az esőzések nem voltak bőségesek, csak október végén, november elején kezdődtek. Még télen sem elég a csapadék, éjjelente pedig fagypont alá süllyed a hőmérséklet. Februárban már beköszöntött a  tavasz, a kikelő vetésnek nedvességre volt szüksége, eső azonban csak elvétve hullott. A tavaszi olvadástól megáradt az Eufrátesz. E vízmennyiség megtartása létkérdés volt. Az egyik Babilon-i szövegben ez áll: "Ahol nincs öntözve, ott a magon nincsen áldás."
A csatornahálózat tartalékolta a szárazság idejére a vizet; tavaszi olvadáskor és a folyók hirtelen áradásakor a csatornák biztosították annak a vízmennyiségnek a tárolását, amelyet a folyómedrek már nem tudtak befogadni. A csatornák fenntartásáról, rendszeres tisztításáról folyamatosan gondoskodni kellett. Gátak és vízáteresztők.
Az elszikesedés
A mezőgazdaságnak különösen délen, volt egy észrevétlen, de annál ádázabb ellensége: a szikesedés. A sziksó, amely nagyon lassan, fokozatosan behatolt az édesvizű folyók, csatornák medrébe. A gátak a termőföldet kis telkekre tagolták, szabdalták, melyeket nem lehetett vízteleníteni; a talajvizet felszívták a zsenge gabona hajszálgyökerei, és a talajon sós réteg képződött, amely nyáron, száraz időben kemény kéreggé vált.
Határtábla felirat: "Adad, az ég és a föld öntözésének legnagyobb ura bocsásson nedves sót a bűnös földjének elpusztítására, hogy árpája kiszáradjon, és zöldtakarmánya ki ne keljen."
Istár
Az égbolt úrnője, a szerelem és gyönyör istennője, a csaták és harcok úrnője. Mint a harcosok oltalmazója - amazon. Babilóniai himnusz: "Ha mámorító ital mellett ül, úgy tartja magát, bárha nő, mint egy derék férfiú."
A csillagok közt Vénuszt képviselte, melyben "az ég és a föld égő fáklyáját" látták. Este nő volt, az Esthajnalcsillag képében pedig férfi. Szimbóluma a nyolc vagy tizenhat szögű csillag. A pecséthengereken oroszlánon, vagyis címerállatán állva ábrázolták. Szimbolikus száma a tizenöt.
Minden babiloni asszonynak életében egyszer Istár templomában kell ülnie, és egy idegen férfinak magát átengednie. A sok asszony zsinórkoszorús fővel ül le; egyik jön, másik megy. Egyenes utak ágaznak szét az asszonyok között, s ezeken járnak az idegenek választás közben. Ha az asszony itt leül, nem tér addig haza, míg egy idegen ezüstpénzt nem dob térdére, akkor aztán a templomon kívül közösül vele. Dobáskor ezt kell mondania: "Istárt hívóm!" Az ezüstpénz akármilyen kicsi lehet, nem utasítják vissza, mert tilos: ez az ezüstpénz megszentelt, azaz áldozat. Az asszony követi a pénzdobót, és nem utasít el senkit. Mikor aztán átengedte magát, megtevén az istennővel szemben szent kötelességét, hazamegy, s bármely nagy ajándékért sem mutatja magát többé. Akik kiválnak szépségre, nagyságra, hamar elkelnek, hamar hazakerülnek; de aki rút, sokáig kell várnia, amíg nem teljesítette a kötelességét. Gyakran 3-4 évig is várnak. Sok asszony gazdagsága miatt büszkén, restell a többiek közé vegyülni, fedett székben viteti magát a templomba, és sok szolganő kíséri.
Valahányszor a babiloni ember feleségével közösül, fölkel és tömjént gyújt, az asszony is. Napkeltekor aztán mindketten megfürödnek. Rítus. Egyik sem érint edényt, mielőtt meg nem fürdött.

Marduk
A babiloni Bel Marduk birodalmi főistenként való tiszteletét Hammurapi vezette be ie. 1700 körül. Sok újítást hoztak ekkor, de a legfőbb régi hagyományokat érintetlenül belefoglalták az új rendszerbe. Ezek közé tartozott a Tammúz mítosz, s a vele járó misztérium-dráma, melyben Tammúz= Bel Marduk.
Marduk csillagszimbóluma a Jupiter, szent száma a tíz, szent állata a Mushussu - a tűzokádó sárkány, amelynek kígyófeje és nyaka (bölcsesség), pikkelyes sárkányteste és skorpiófarka van, mellső mancsa olyan, mint az oroszláné, hátsó karmai pedig a saséra emlékeztetnek. Jellegzetesen összetett lény.
Mardukot rendszerint szakállas férfiként ábrázolták, ünnepi köntösben, tollakkal ékesített koronával a fején, vértben, jobb kezében rövid kardot tartva, bal kezében pedig jogart és gyűrűt. (Hím és nőnem jele.) Hullámokon áll címerállata mellett. (Tűz a vízben.)
Marduk élete árán, véréből teremti az embert.
A tavaszi nap-éjegyenlőség napja Niszán hónapban volt, ez egyúttal győzelmi ünnep is a sötétség hatalmai felett. A Marduk misztérium Babilonban a "Szent hegyen", a zikkuraton, és a borszippai szent negyedben folyt le. Marduk visszatér az életbe, (mint a tavaszi nap) kijön a hegyből.
Bel Marduk asszonya Belit Babili. Ahhoz, hogy Mardukot életre keltse, Istárrá kell válnia. Ezért megy az Istár templomba!!!!!!

Mesterségek
Kereskedő = tamkárum
A tamkárumot nemcsak fontos külkkereskedelmi, hanem hírszerzői feladatokkal is  megbízták. Nem volt feltűnő személy, távoli vidékeket járva, kereskedés közben figyelhette meg a helyi viszonyokat, pl. Folynak-e a szomszédos országokban háborús készülődések, milyen az érdeklődés a háborúhoz szükséges nyersanyagok, árucikkek iránt, történik-e valamilyen esemény a külföldi palotákban, stb. Az uralkodó e szolgálatokért a tamkárumnak kiváltságos helyzetet biztosított.
A kereskedelmi élet a kikötőben zajlott, itt alakult ki a kárum, a kereskedelmi központ. A kereskedők elöljárója a wakil tamkári.
Babiloni bankár: Egibi
A vasat Kisázsiából, Örményországból és Perzsiából hozták be.
# A bankárok jelentik: Perzsia nem ad több vasat.
gurus - a királyi gazdaságban fejadagért dolgozó munkás
molnár - arar , bazalt örlőkövek
pék - endib,  vízzel lepényt gyúrtak, forró kövön, kemence falán, vagy hamuban sütötték meg
cukrász - datolyás kalács
mészáros - palota vagy templom mellett
sörfőző - a sörkenyerek férfiújának nevezték, sör - sikaru
Takács - isparu, Lenvászonba öltöztették az istenek szobrait. Gyapjúfonással a templomi rabszolganők foglalkoztak. Kedvelték az élénkpiros vagy sötétkék szegélydíszt.
Kézműves társulások, külön utca, céhek, élükön: rabú, am. mester.

Apraja
A nádszálat aszfalttal megtöltve fáklyának használták.
Az ajtót gyékényfüggöny helyettesítette.
Az agyagba aszfaltot kevertek, és így éppolyan tartós anyagot nyertek, mint a kő. Ebből készült bölcső, edény, szerszámok, koporsó.
A fa rendkívül értékes.
A fémet (ezüst) rögökben, rudakban vagy karikákban mérték.
Mértékegységek: manúm 0,5kg, siqlum 8,4g
Az egész vagyon = a szalmától az aranyig.
A súlyoknak kacsa formájuk volt.
Zsázsával (szahlú) fűszerezték a kenyeret.
A hivatalos nyelv az akkád, a beszélt nyelv az arámi.
Teljes jogú polgár - awélum, nem teljes jogú - muskénum. Az első feleség megvakulása, súlyos betegsége, megbénulása esetén mellékfeleséget vehettek el. Meddőség esetén nemzhetett mással, de az nem lakhatott velük. Rabnőket is tarthattak.
A városi lakóházaknak egy bejártuk volt, amely az előcsarnokba vezetett, innen nyíltak az egyes lakóhelyiségek. A bejáraton át jutott be a házba a napfény is. Az ablak ritkaságnak számított, helyette a fal felső szegélye és a tető között szellőzőrést hagytak, melyet csupán a tetőt tartó rövid kis oszlopok tagoltak.
Az Eufrátesz az Éden folyója. Keletre Nod földje és Perzsia.
A toronyban kút is volt.
Nabu Naid az Ur-i zikkurat restaurátora.

Hammurápi törvénykönyvéből
Ha egy awélum rablást követvén el, elfogadott, ez az awélum ölessék meg. Ha a rabló nem fogatott el, a megrabolt awélum elveszett holmiját az isten előtt tanúsítván, a város, valamint a rabiánum, akinek földjén és területén a rablás történt, elveszett holmiját térítse meg neki.
Van Babilonban egy másik templom is, ahol Baal magas, arany ülőszobra, s mellette egy nagy aranyasztal látható. Aranyból van a szobor talapzata és a trónus is. A templomon kívül áll egy arany oltár, még kijjebb pedig egy másik nagy oltár, azon áldozzák fel a kifejlett állatokat, mert az aranyoltáron csak a szopósokat. A nagyobb oltáron minden évben ezer talanton tömjént égetnek el a káldeusok, amikor istenük ünnepét megülik.
Nikotrisz (Amütisz) királynő nagy előrelátásra valló óvintézkedéseket tett a város védelmében. Először is az Eufráteszt az alsó szakaszon ásott csatornákkal olyan kanyargóssá tette, hogy azóta Alderikka faluját háromszor is érinti. Igy azok, akik tengerről Babilon felé igyekeznek, az Eufratészon evezve, háromszor érkeznek ugyanabba a helységbe, s ez három napjukba kerül. E munkát bevégezvén a folyó mindkét partján lenyűgözően hosszú és magas gátakat emeltetett. Babilon előtt, nem messze a folyótól roppant tómedret ásatott, olyan mélyet, hogy a talajvíz mindig megtöltse. Kerülete százhúsz sztadion volt. A folyó vizét a medencébe vezette. Amíg ez megtelt, a folyó régi medre kiszáradt, égetett téglából falat húzatott a város felé eső partok, s a bástyákból kivezető lépcsők mentén. Ezután kövekből, melyeket vassal és ólommal erősített össze, a város közepén pilléreket rakatott. Napkelte után erre hasáb alakú gerendákat fektete, és a babiloniak átjárhattak rajta. Éjjelre azonban felszedték azokat. Miután a kiásott medencét a víz feltöltötte, s a híd építésével is elkészültek, visszavezették az Eufráteszt a régi medrébe. Igy kettős szándéka valósult meg, mert a tó elmocsarasodott - a Médiából itt vezetett a legrövidebb út - a polgárokat pedig hídda
Híddal ajándékozta meg.
Neki támadt az a különös ötlete is, hogy a város legforgalmasabb kapuja fölött készíttesse el saját síremlékét, amelyre a következő feliratot vésette: "Ha bármely babiloni királynak, ki utánam uralkodik majd, elfogyna a pénze, az nyissa fel síromat, és vegyen belőle annyi kincset magának, amennyi neki tetszik, de ha nem hajtja a szükség, semmiképpen se nyissa fel síromat, mert bajt hoz a fejére." Ezután a sír Dareiosz uralmáig érintetlen maradt. Dareioszt azonban bosszantotta, hogy nem használhatja ezt a kaput, s nem nyúlhat az önként kínálkozó kincshez. Ezen a kapun ugyanis azért nem közlekedtek, mert senki sem akarta, hogy elhaladtában feje fölött legyen a halott. Dareiosz tehát felnyitotta a sirt, de a kincsek helyett csak a holttestet és ezt a feliratot találta: Ha nem lettél volna telhetetlen és aljas haszonleső, nem nyitod fel egy halott sírját.
Kurus ennek az asszonynak a fia - Nabu Naid - ellen indított hadat.
A babiloni istentriász harmadik tagja, Ea-Enki "az élet kígyója", "a bölcsesség lakásának", abzunak ura, minden tudás végső kútfeje.
Babilon papjai a Kígyó Isten Fiainak, a Sárkány Fiainak nevezik magukat.

z asszír-babiloni szárnyas állatok - miket a tudomány kapuőrző keveréklényeknek nevez - jelentése:
A nagy csarnokok bejáratainál, paloták, falak sarkain állnak, szám szerint négyen vannak, s nem nehéz felismerni, hogy a világ négy sarkának örzőisteneit ábrázolják: a bika Marduk, az ember Nabu, az oroszlán Nergal, a sas Ninib - mind szárnyas. De rögtön szembeötlik, hogy ez a négy lény a világot alkotó négy őselem szimbóluma, a földé, a vízé, a tűzé és a levegőé, mind egyesített alakban a Szfinx. Tehát valójában a világegyetemet jelzik és őrzik a négy sarkon, s a Kozmosz földi másán, a királyi palota sarkain. A szárny viszont mindig a mozgást, repülést jelenti, s a sumér-babiloni szemlélet szerint a világ kettős csiga (mandala) körpályáin fut tova. A négy szárnyas lény tehát nem fantasztikus keverék-szörnyeteg, hanem a Világ, a Kozmosz alkatát, kiterjedését és mozgását sűríti egyszerű, de mélyértelmű jelképekbe. Csupán a körmozgás érzékeltetése hiányzik belőle, de ez nyilván magától értetőd
ött, minthogy alapvető szemléletből eredt.