Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Füstölgések

Mindenki saját sorsának kovácsa

 

Ez az egyik leghazugabb közhely a bányabéka perspektívájából. Eszerint a balesetek, tömegkatasztrófák vétlen áldozatai mégsem olyan ártatlanok, sőt! Prófétikus képességű és öngyilkos hajlamú sorskovácsok, akik maguknak keresték a bajt. A természeti katasztrófák áldozatai szándékosan idézték fel maguk ellen az elemek haragját. Az igazi ínyencek háborúkat, népirtásokat, terrorcselekményeket provokálnak ki, mert milyen jó is lehet gázkamrában, atombomba által vagy a World Trade Center romjai alatt meghalni!

De hagyjuk a halált, térjünk a kezdetekre!

Melyik az a hülye lélek, aki szándékosan születik egy etióp paraszt sokadik gyermekeként? Merthogy onnan kezdődik a sorsunk. A születéstől. Vagy még előbb? A fogantatástól? Sok mindent el lehet mondani azokról a lelkecskékről, akik mindössze pár hónapnyi magzati létet kovácsolnak össze maguknak, hogy a végén egy „méhész” kanalában végezzék. Sok mindent, csak azt nem, hogy életrevalók.

Talán mégis van valaki, aki mindezt irányítja.

Persze megvan ennek az evolucionista közhelynek a teológiai párja is: Isten szabad akaratot adott az embernek. Aha! Azt akarsz, amit csak akarsz; de ha nem azt akarod, amit én karok, szabad akaratodból mész a pokolba.

Hát ez van!