Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. fejezet: Janice

Butch nem is tudja, mekkora örömöt szerzett neki, amikor a nagy hírrel felébresztette! Azóta várt erre, mióta Szofi a gondjaikra bízta Briant azzal az indoklással, hogy Isten egy nagy szolgálatra választotta ki, de még nem jött el az ő ideje. Nem szabad beleavatkozniuk az életébe, nem is tudhat arról, hogy vigyáznak rá, csak hárítsák el tőle a veszedelmeket, őrizzék meg az életét. Az, hogy Szofi szerelmes belé, az az egész Korall Testvériség előtt közismert tény volt, de az is, hogy Szofi férjét Isten fogja kijelölni, és az lesz majd a főpásztoruk. Janice - már csak hivatásából adódóan is - összehozta ezt a három dolgot. Meg volt győződve arról, hogy Szofi és Brian egy pár lesz. Akkor jön el az ő ideje. Itt fognak összejönni, Orlandoban, és - anyakönyvvezető lévén - ő fogja megkötni a házasságukat. Hitte, hogy ez az ő küldetése. A gyülekezetben többször is szóba hozta ezt a reménységét, de ahogy múltak az évek, egyre kevesebben osztoztak ebben a hitében. Az volt az általános vélekedés: ha ez lenne az Úr szándéka, ez a nász már régen létre jöhetett volna. De Janice rendületlenül bízott elhivatottságában, és az idő végül őt igazolta. Egyszerűen, muszáj volt átmennie Winny-hez, az orra alá dörgölnie: "Na lám! Én megmondtam!" Barátnője vele örült, és hajnalig tanakodtak a nagy esemény lehetséges következményeiről, de főleg az esküvő lehetőségéről. Délelőtt aztán jött Szofi E-mail -je:

"Kedves Janice! Nagy szükségem van Rád! Isten rám mosolygott és nekem adta Briant! Végre! Határtalan a boldogságom! De Ő hivatalosan is feleségül akar venni. Kérlek, intézd el a formaságokat, és adj össze minket! Vasárnap délután kell megtörténnie, mert éjszaka el kell utaznunk. Rád bízok mindent, tudom, hogy számíthatok tapasztalatodra és jó ízlésedre. Segíts, hogy betarthassam Briannek tett ígéretemet! Az Úr Veled! Szofi

Sírva fakadt az örömtől és a meghatottságtól. Elérkezett hát az ő ideje! Betöltheti a küldetését! Ráadásul mindent a saját belátása szerint rendezhet el. Nagyon kevés ideje van rá, viszont Szofi szerint meg kell történnie, tehát az Úr támogatni fogja minden törekvésében. A pénz sem probléma. Szofi ugyan utálja a költekezést - sokan ezért fukarnak tartják -, de ha valaminek meg kell történnie, akkor csak a cél számít, az ára nem. Még amikor rájuk bízta Briant, nyitott egy külön számlát, ebből fedezték a vele kapcsolatban felmerülő költségeket. Minden eshetőségre készen, bőven van rajta pénz. Most is ezt fogja használni. Ez az esküvő hivatásának és elhivatottságának fénypontja, tehát nagyon szépnek kell lennie. Az ám! A megbízatása csak a hivatalos szertartás megrendezésére szól, lakodalomról szó sincs benne! Na, most légy okos Janice!

Elolvasta újra a levelet. Ó... ó...! Itt a megoldás! Az esküvőt tulajdonképpen Brian akarja, Szofi csak a kedvében akar járni vele. Tehát járjunk mi is az Ő kedvében! Úgy fog mindent megszervezni, hogy a főpásztor legyen a középpontban, akkor Szofinak egy szava sem lehet ellene. Először is áthívja Winnyt, aztán körlevelet küld a gyülekezet minden tagjának az esküvőről, és segítséget kér a lebonyolításához. Sőt a nagy eseményről az egész Korall Testvériségnek tudnia kell! Nem tarthatja vissza ezt az információt, még ha így több száz vendégre kell is számítaniuk. Éppen a körlevelet verte bele a gépbe, mikor befutott Winny. az már az ő ötlete volt, hogy a szertartásról készülő felvételeket tegyék fel on-line a belső számítógépes hálózatukra, amit csak Korall-kártyával lehet használni. Így ez is belekerült a levélbe, amit szétküldött minden tagnak a világ minden tájára.

Amíg ő az esküvő hivatalos lebonyolításának formaságait intézte - minden befolyását be kellett vetnie, minden kapcsolati tőkéjét mozgósítania a sürgős engedélyezéshez - addig Winny helyszínt keresett hozzá. Ő sikerrel járt, Winny nem. Pihenésképpen átnéztek egy hét végén is nyitva tartó esküvői-ruha szalon honlapját. Ekkor jött Butch telefonhívása, amivel nagy gondtól szabadította meg őket.

------¤----

Remek ötlet volt Butch-tól a városi park, mint az esküvő helyszíne. A hatalmas gyepfelületet öreg fák fekszik körbe, a közepén színpad, mögötte a kiszolgáló-pavilon, benne minden, ami egy nagyszabású szabadtéri rendezvényhez szükséges. Nemcsak mosdók, öltözők, de egy kis konyha is van benne. És raktárak! Hangtechnikai berendezésekkel, összecsukható székekkel, asztalokkal. Lampion-füzérek, vezetékek, színes girlandok festői összevisszaságban. Sok munka volt, míg minden a helyére került, de megérte a fáradtságot. Gyönyörű környezetben tarthatják meg a Főpásztor és Szofi esküvőjét.

Ahogy feltűnt Butch autója, Al Stevenson már rohant elé, ő akart lenni az első, aki fogadja őket. Janice sajnálta ezt a megtévedt embert, és átérezte pokoltól való félelmét. Sorsánál mégis jobban érdekelte az esküvő lefolyásának zökkenőmentessége, odasietett hát ő is, hátha szükség lesz rá Al megnyugtatásához. Nem lett. Amint Szofi és Brian kiszálltak az autóból, Stevenson csak szótlanul eléjük állt, és könyörgő arccal nyújtotta feléjük megfakult Korall-kártyáját. Nem volt szükség magyarázatra, Szofi azonnal értette.

- Baj, nagy baj! - mondta neki. - Bele kell néznem a fejedbe! Adj rá engedélyt!

- Bármire! Mindent tegyél meg! - Vágta rá azonnal Stevenson.

Eddigre már köréjük sereglettek a testvérek is, és izgatottan várták, mi lesz Al sorsa. Szofi a mellette álló főpásztorra nézett - mintha mondana neki valamit -, aztán Al-hoz fordult.

- Megcsaltad a feleséged! Igen, tudom, meggyóntad. De arról megfeledkeztél, hogy a hamis esküdhöz a Szentháromság Istenét hívtad tanúdul! Ezzel megszomorítottad a Szent Lelket. Halott vagy.

Mindnyájan néma döbbenettel nézték, amint Al térdre rogy Szofi előtt, és könyörögni kezd neki lehajtott fejjel.

- Kérj nekem kegyelmet! Nem tudtam, mit beszélek! Ostoba voltam! Megbántam! Könyörögj irgalomért a Mindenhatóhoz! Ments meg!

Szofi komoran nézte vergődését, de Brian arcán látható volt megindultsága. Megragadta Szofi vállait és kérlelni kezdte:

- Ne hagyd...! Tégy valamit Kincsem...! Legalább próbáld meg!

- Jó! - egyezett bele Szofi. - Ha te is akarod és segítesz... Talán irgalmaz az Úr!

Mindketten rátették jobb kezüket Al fejére, az ujjaik összeértek, egymás szemébe néztek, és...

A feszült csend búraként borult rájuk. Mindenki várta, mi fog történni. A városi park zajai, neszei eltávolodtak tőlük, szinte téren és időn kívül léteztek.

... és Al kártyája - amit reménykedve bámult - hirtelen megtelt színnel, fénnyel, életre kelt, s ő felujjongott örömében, talpra ugrott, át akarta ölelni Szofit, de az lehűtötte lelkesedését.

- Most az egyszer megmenekültél, hogy példádból - amelyet hirdetni fogsz - okuljon a testvériség. Máskor ügyelj a szádra, fontolj meg minden szót, mielőtt kimondanád! Légy hűséges a feleségedhez, hiszen ezt tőle is elvárod! A hűtlenség ugyan - főleg ha férfi követi el szabad nővel - bocsánatos bűn, de ha tett közben ér a halál, nem kerülöd el a pok...

Szofi hirtelen elsápadt és megtántorodott. Brian ijedten kapott utána, de ő elhárította védelmező mozdulatát, s mint aki "szellemet lát", maga elé meredve elindult - a testvérek utat engedtek neki - s ment, határozott cél nélkül. Janice tudta - akárcsak a többiek - mi történt. Szofi első férje így halt meg, szörnyű, erőszakos halállal, ennek az emléke ragadta torkon, a fájdalom, és a tehetetlenség emléke. Már későn érkezett, nem segíthetett.

Brian Szofi után indult, ő marasztotta.

- Hagyd! Most egyedül akar lenni.

- Nem. Szüksége van rám! - felelt vissza Brian, és Szofi után ment.

Janice-nek még nem volt eddig alkalma, hogy férjével szót váltson, mióta az megérkezett. Az autót megkerülve odament hozzá, és Butch kérdés nélkül, lelkendezve újságolta, úgy, hogy a körülötte állók is jól hallják:

- Brian támogatja az új imaház megépítését, és Szofi is jóváhagyta. Semmi kétség! Brian az igazi főpásztor! Al is neki köszönheti feltámadását.

Nagy lett az öröm, nem csak az Orlandoi Gyülekezet tagjai, de a vendégek között is. Mindenki nagy várakozással tekintett az új főpásztor működése elé, arról kezdtek beszélgetni, mi mindent várnak tőle.

De Janice-t más érdekelte. Súgva kérdezte Butch-tól:

- A koronák?

- Gyere, odaadom őket! A gyűrűk Briannél vannak, de vett még más ékszereket is Szofinak. Csupa gyönyörű, gyöngyös ékszer. Ugye a ruhája is...

- Butch! Innentől bízd ránk a dolgot és lazíts! Winny és Jenny - tudod, aki megszökött a goromba férjétől, és most mi bújtatjuk - fogják öltöztetni a menyasszonyt. Nézd! Szofiék már jönnek is vissza, és Winny-ék tudják a dolgukat. Mennem kel nekem is.

Ment, átadta a menyasszony-öltöztetőknek az apróbb ékszereket, és sietve vitte a koronákat a színpadra, nem akarta, hogy megállítsák és kérdezősködjenek a csomagok mibenlétéről. Ott az előre odakészített asztalon, egy-egy terítő alatt kivette őket dobozaikból. Mikor hátrafordult a dobozokat letenni, észrevette, hogy a mögötte álló zenekari tagok nagy érdeklődéssel figyelik titokzatoskodását. Mutatóujját a szája elé téve jelezte nekik: Meglepetés! Egy pillanatra fellebbentette a lepleket, hogy megleshessék a koronákat, majd visszatakarta őket.

Elővette előre megírt beszédét, átolvasta, megkereste szemével a Főpásztort a tömegben, figyelte egy darabig, amint barátságosan, mosolyogva beszélget a testvérekkel, fogadja mindenki köszöntését, olyan természetességgel forgolódik közöttük, mintha erre lenne teremtve. Igen, Ő az elhívott, akire vártak, minden mozdulata ezt bizonyítja. Minek ide előre megírt szöveg? Majd Isten fogja szájába adni a szavakat! Széttépte a papírt, és a szemétbe dobta.

A zenészek közben azon tanakodtak, a koronák miatt meg kell-e változtatniuk zenei programjukat. Ebből rájött, mekkora mulasztást követett el, s bepótolandó, odament hozzájuk, felvilágosította őket arról, hogy az esküvő egyben Brian Főpásztorrá való koronázása is lesz. Azok először szemrehányóan néztek rá, de mivel hozzá voltak szokva a rögtönzésekhez, máris az új programot kezdték megtárgyalni egymás között. Nem volt rá sok idejük, mert Jenny futva jött, kiabálta: kész a menyasszony.

A testvérek gyorsan a színpad elé gyűltek, az idősek a székekre, a gyerekek a langyos fűre telepedtek, a többiek nagy karéjban körülállták őket. Nem volt tülekedés, nem volt szükségük rendezőkre, hiszen mindnyájan testvérek voltak.

A középen szabadon hagyott úton már jött is Brian Brett kíséretében és a zenekar elkezdte játszani az: Oly régen várunk... kezdetű dalt. Ez ugyan Jézusról szól... Aha! Átírták a szövegét. Így jó. A vőlegény és tanúja előtt a videósok jönnek hátrafelé lépegetve. Janice remegő szívvel gondolt arra, hogy ezt az esküvőt a világ minden táján élőben nézik a testvérek. Nem ő a főszereplő ugyan, de ő szervezte, ő vezeti le, övé minden felelősség.

Ideértek. Most szemtől-szemben áll a Főpásztorralmosolyogva üdvözlik egymást, és már el is múlt minden aggodalma, a legteljesebb nyugalom érzése öntötte el. Nem, nem lehet semmi baj, minden rendben van, bármi történjék is, az úgy jó, a legteljesebb biztonságban vannak, mert itt a Főpásztor.

Ő viszont egyre izgatottabb, a hivatalos papírok kitöltése közben hátra nézeget, türelmetlenül várja Szofit. Ő most lép ki a pavilonból, és ekkor Brian - nem a Főpásztor, hanem a szerelmes férfi - leugrik a színpadról és rohan felé. Szofi - kikerülve az őt filmező videósokat - szintén futásnak ered, és már ott is van Brian karjában, aki felkapja és az ölében hozza elé. Ez bizony nem a hagyományos, előírásszerű viselkedés, de nincs benne semmi kivetnivaló, arra pedig számított, hogy ez az esküvő nem a szabvány szerint fog lezajlani. Brian fél térdre ereszkedve letette, de továbbra is átkarolva tartja Szofit, és közelről csodálja a számára felékesített menyasszonyt.

A hosszú, hófehér csipkeruha gyöngyökkel van kivarrva... De mi ez? És hol a fátyol? Szofi mindig szemérmesen öltözködik, de ez azért túlzás! Nyilván mélynek találta a ruha kivágását, ezért a fátylat a vállaira borította, a két végét egyszerűen betűrte a dekoltázsába és egy csattal összefogatta. Micsoda merénylet ez az elegancia ellen! Így az a gyönyörű, szűz gyöngyökből alkotott nyakék, és a szőlőfürtöt formázó fülbevalók sem érvényesülhetnek teljes szépségükben. Szemrehányóan nézett Winnyre, aki Szofi tanújaként ott állt előtte, de ő - elértve pillantását - csak felhúzta a vállát, és karjait széttárva jelezte: nem tehet róla. Janice felsóhajtott. Hát igen! Szofi rettenetesen konok, ha az elveiről van szó. Szerinte az a nő, aki a testét mutogatja, árucikké alacsonyítja le magát, és nem érdemel tiszteletet. Ezt ők is tudták, amikor a ruhát kiválasztották, ennek nem is volt mély a kivágása. Na de Szofi az Szofi, úgy öltözik, ahogy akar, neki meg folytatnia kell a szertartást. A papírmunkák végeztével elmondta a bevezető szöveget, majd a szokványos kötelező felhívást:

- Ha valaki tud olyan dologról, ami akadálya lehet ennek a házasságnak, az mondja el most, vagy hallgasson róla mindörökre!

- Én tudok, és el is mondom! - kiáltotta valaki és el is indult feléjük.

Janice egy pillanatra elgyengült, rá kellett támaszkodnia az asztalra. Az nem lehet, hogy annyi évnyi reménykedés után... Ránézett az előtte álló szerelmesekre és megnyugodott. Ők derűsen, mosolyogva fordultak az érkező férfi irányába, akit most Janice is felismert. Don volt az, a fején papírmaséból készült piros szarvakkal. Amint felért a színpadra, visszafordult a testvérek felé, s szarvát simogatva hívta fel figyelmüket szerepére. Hangos nevetéssel nyugtázták mozdulatát.

Az "ördög ügyvédje" játék bevett szokás volt a testvériségben esküvők alkalmával. Egy házasságkötés, vagy egy meglévő házasság megerősítése Isten előtt: örömünnep. Miért ne tennék még vidámabbá? De ez itt...

- Ugyan Don! - szólt rá Janice - Ez itt egy hivatalos, állami esküvő!

- Mit számít az? Egymás közt vagyunk! - vetette ellene Don, aztán mutatóujjával Brianre bökve jelentette ki: - Vádolom ezt a férfit!

- Hát jó! - ment bele Janice a játékba - Leszek bíró. Ki védi ezt a férfit?

Szofi kivált Brian öleléséből és Janice jobb oldalára ált, Donnal szemben.

- Én védem meg! Kiállok ellened, ördög ügyvédje!

- Eredj asszony a főzőkanálhoz! Az a te fegyvered! - vágott vissza Don, a szerepéhez méltón.

- De bizony az asszonyok fegyvere a nyelvük! Csípősebb az a skorpió fullánkjánál, élesebb a férfiak kardjánál, és a forgatásához is nagyon értenek! Kiállok ellened!

- Ám lássad! Vádolom ezt a férfit! Álnok a szíve, hazug a szája. Mást szeret.

Brian, aki eddig érdeklődve figyelte a szóváltást, most felháborodva kiáltott fel:

- Nem igaz!

- A vádlott hallgasson! - utasította rendre Janice, majd súgva hozzátette: - Ez csak játék, Brian. Majd Szofi megfelel érted.

Úgy is lett.

- A te szíved álnok, a te szád hazug meg a gazdádé! Elhódítottam ezt a férfit régi szerelmétől, az alkoholtól. Most rám szomjazik, engem kíván.

- Na hiszen! Nem téged kíván, hanem a vagyonodat!

- Azt már neki adtam! Mégis akar engem!

- Háza sincsen, ahová hazavigyen!

- Miénk a nagyvilág, s két karjában otthon vagyok!

- Mire mész vele? Tehetetlen a fickó, alkalmatlan a nászra!

- Bizonyította alkalmasságát!

- Ó..ó, Szóval megrabolta tisztességed?

- Magam adtam neki!

- Így már ellene egy szavam sincs.

Janice odalépett Donhoz, letörte egyik szarvát és a közönség közé dobta. Don megadóan tűrte ékességének megfelezését, majd Szofira mutatva felkiáltott:

- Vádolom ezt a nőt!

- Ne merészeld! - háborodott fel Brian.

- Kiállsz érte? Leszel a bajnoka? - tette fel a kérdést Janice.

- Megvédem bármitől!

- Lássuk, lássuk! - mondta gúnyosan Don, majd színpadiasan folytatta: - Vádolom ezt a nőt! Álnok módra behálózott téged, pedig nem való asszonynak. Utálja a házimunkát, kerüli a konyhát, varrótű még sosem volt a kezében!

- Feleségnek akarom, nem cselédnek!

- Még hogy feleségnek! Ez a nő akaratos és hatalmaskodó! Nem fog szolgálni téged, nem hajtja igába a fejét!

- Férje akarok lenni, nem zsarnoka!

- Férje a szélvésznek? Ez a nő szerte-széjjel jár a világban, nem képes otthont teremteni neked. Állandóan úton van, nincs pihenés mellette!

- Társa leszek mindenben, mindenhol!

- Társa, Úgy bizony! A szolgák szolgája leszel, mint ő! Menekülj, amíg teheted! Fuss! Rohanj! Menekülj a csapdából!

- Maradok! Mindent vállalok!

- Mindent, te bolond? Nem tudod, mi vár rád! Állandó szolgálat, óriási felelősség, rengeteg kötelesség: amint feleségül veszed, te leszel a Korall Testvériség főpásztora! Menekülj, amíg teheted!

Brian eddig eltökélten, nyugodt derűvel vágott vissza az "ördög ügyvédje" minden vádjára, most kihúzta magát, mosolya felragyogott és büszkén felelte:

- Szofi Isten előtt már a feleségem! Örömmel vállalom a főpásztori szolgálatot!

Don lekapta fejéről az ördögszarvas fejpántot, földhöz vágta, rátaposott, aztán Brianhez futott, átölelte, ő meg viszonozta. Janice tűnődve nézett Szofira, érezte, hogy ugyanaz a kérdés foglalkoztatja őket: Vajon melyik férfi boldogabb most? Amelyiknek több éves szolgálata végre megtermette gyümölcsét, vagy amelyik most kezd hozzá?

A testvérek eddig figyelmesen hallgatták a "tárgyalást", próbáltak képet alkotni főpásztoruk jelleméről, és most felszabadultan beszélték meg egymással a látottak, hallottak alapján kialakult véleményüket. Vita nem volt. Brian viselkedése, szavai mindannyiuknak megnyerte a szívét.

Amikor Don egy kézszorítással elbúcsúzott Briantől és lement a színpadról, Janice elérkezettnek látta az időt a hivatalos szertartás folytatására.

- Nos, miután az ördög ügyvédjét legyőztétek, házasságkötéseteknek immár semmi akadálya, szándékotokat nyilvánítsátok ki szóban! Döntésetek kihatással lesz egész életetekre, ezért jól fontoljátok meg, mit válaszoltok kérdésemre:

- Brian! Feleségül akarod-e venni Szofit? Hűséges társa leszel-e jóban-rosszban, egészségben-betegségben, szegénységben-gazdagságban?

- Igen! Mindörökre!

- Szofi! Férjhez akarsz-e menni Brianhez? Hűséges társa leszel-e jóban-rosszban, egészségben-betegségben, szegénységben-gazdagságban?

- Igen! Mindörökre!

- Akkor nyilvánítsátok ki házasságkötési szándékotokat cselekedettel: húzzátok fel egymás ujjára a jegy-gyűrűket!

Brian a zsebébe nyúlt, és óvatosan elővett belőle egy hófehér, csipkés csomagot, bal tenyerébe tette, és... (Janice akkor kezdett gyanakodni, amikor meglátott rajta egy gyöngyszemet. De már késő volt.) ... kihajtogatta. Tenyerén ott feküdt a két jegy-gyűrű és alatta... Te jó ég!... az esküvői ruhához tartozó gyöngyös-csipkés bugyi! Brianen meglátszott, hogy felismerte, mert hangosan felnyögött, és összeszorította a markát.

Egy pillantás a vörös képpel fulladozó Brettre, egymásra, és értettek mindent. Mind az ötükből egyszerre tört ki a harsány nevetés, átragadt a videósokra, az odakíváncsiskodó zenészekre... (Micsoda hanyagság! - szidta magát Janice. - Bár lenne kivetítő!) ... és mikor Brian a testvérek felé fordulva kihúzta a gyűrűk alól és felmutatta a jellegzetes alakú csepp csipkét, az egész násznépből kitört az elemi, visszatartóztathatatlan hahota.

Benne volt ebben az ösztönös életigenlés; a természetes, zsigeri pajzánság; az egyszerű, hamisítatlan jó kedély; az emberek hite a faj fennmaradásának fontosságában. A nevetés legfőbb oka mégis - inkább a káröröm volt. Mivel Szofi eddig egyedül élt, a nemiséggel kapcsolatos ügyeket hűvös távolság-tartással, felsőbbséges közönnyel kezelte. "Na, most megkapod te is! Részed lesz a vágy gyönyörében és gyötrelmében, ahogy nekünk! majd most megtudod!"

Az általános derültség csillapodtával Janice valami furcsa izgatottságot vett észre Brianen, de nem volt ideje ezzel törődni, a gyűrűváltást szorgalmazta.

- Én ezzel a gyűrűvel eljegyezlek feleségemmé, Édes Kincsem. - mondta Brian, kicsit megtoldva az előírt formulát, felhúzta Szofi ujjára a gyűrűt, és megcsókolta azt a tenyere felőli oldalon.

- Én ezzel a gyűrűvel eljegyezlek férjemmé. - Szofi remegő hangon mondta ki e szavakat, miközben lassan - jelentőségteljesen a szemébe nézve - ráhúzta a gyűrűt Brian ujjára és megszorította azt, mire ő egy magas torokhanggal reagált.

- Akkor én Florida állam képviselő-testülete által rám ruházott hatalmamnál fogva házastársakká nyilvánítalak benneteket. Nem, még ne csókoljátok meg egymást! Még hátra van a ...

Ahelyett, hogy befejezte volna a mondatot, leleplezte a koronákat, fél percet várt, hadd gyönyörködhessenek Butch munkájában, aztán felszólította Briant:

- Koronázd asszonyoddá Szofit!

Brian kezébe vette a gyöngyökkel ékesített koronát és Szofi fejére tette e szavak kíséretében:

- Én ezzel a koronával életem királynőjévé, társammá és asszonyommá koronázlak téged, Édes Kincsem!

Szofi nem várta meg Janice felszólítását, felvette az asztalról a főpásztori koronát.

- Én ezzel a koronával férjemmé, urammá, személyes uralkodómmá, és a Korall Testvériség főpásztorává koronázlak téged! - szavalta, és a koronát Brian - A FŐPÁSZTOR - fejére tette. Ahogy ott állt, szorosan hozzá simulva, felemelt karokkal, Janice látta, elveszíti az irányításnak még a látszatát is, ha nem mondja ki rögtön:

- Házasságkötésetek megpecsételésére csókoljátok meg egymást!

Éppen idejében. Brian már át is karolta Szofit, ő pedig a nyaka köré fonta karjait és megcsókolták egymást. Ebben a pillanatban ragyogó fehér fényglória vette körül és burkolta be őket.

Ismerték ezt a jelenséget valamennyien, legalább hallomásból, Szofival időnként megtörtént ez, ha nagyon kellett koncentrálnia egy feladatra. Ő Isten jelenlétének- vagy pajzsának nevezi. Nagy üdvrivalgás fogadta feltűnését, hiszen ez azt jelentette, Isten megáldja házasságukat és ezzel együtt Brian Főpásztorrá válását. Nézték őket, ahogy egymást átölelve álltak a fényben, aztán hirtelen eltűntek. Általános volt a megrökönyödés. Ilyen még - tudnának róla - sohasem történt. Nem maradt ott semmi, még a fény sem, csak káprázó szemük vetített vörös és zöld foltokat a helyükre. Aztán újra megjelentek fehér izzásban, a fény kihunyt, és ők csak álltak ott egymást átölelve.

Janice folytatni akarta a hivatalos eljárást, ezért felszólította az új házasokat:

- Most pedig, írjátok ...

Ők kibontakoztak egymás karjából és felé fordultak. Már nem káprázott a szeme, hát azonnal észrevette rajtuk a változásokat.

- Azt hiszem, esküvő még nem lett ilyen gyorsan elhálva!

Miután kimondta, már meg is bánta, igazán nem akarta megszégyeníteni őket. De nem is vették megszégyenítésnek. Nem hajtották le a fejüket pirulva, szemérmesen, hanem büszkén felvetett koronás fejjel, boldog mosollyal néztek vissza rá, szemükben kihívás volt: "Mit akarsz tőlünk? A házasság és annak elhálása szentség. Nincs miért pirulnunk!

Meg sem próbálták - talán észre sem vették - ruházatuk elrendezésével utólag leplezni nászukat. Bezzeg Winny! Azonnal nekiállt megigazgatni Szofi ruhájának fodrait, a hátul lecsüngő tépett fátylat visszaigazította a dekoltázsba. A mókamester Brettre is átragadt Winny buzgalma, Brian nyakkendőjét kötötte újra, amíg ő az ingét tűrte vissza a nadrágjába. Amint újra rendezett lett az öltözékük, Janice eléjük tette az anyakönyvet aláírásra, s miután ez is megtörtént, hatalmas megkönnyebbüléssel csukta azt össze és átadta a küldöncnek.

Már csak a beszéde van hátra.

- Engedjétek meg, hogy először én köszöntselek titeket házastársakként, és mondjak néhány szót... Nem! Ez így nem jó! Hagyjuk a formadumát! Előre megírt beszédem is volt, de eldobtam. Ahogy azt Don is említette, egymás közt vagyunk. Minek is beszélnék nektek az élet rögös útjáról, mikor a tiéteken csupa éles kő van, meredek hegygerinceken, mély szakadékokon, ezer veszély között vezet majd keresztül? A ti eljövendő életetek más, különlegesebb lesz, mint mindenki másé.

- Ezek a koronák képezik beszédem gerincét; ők a súgóim. Először Szofiéról beszélek, amely almavirágot formáz, a szerelem és termékenység szimbólumát. A koronádat díszítő igazgyöngyök a bölcsesség és termékenység szimbólumai. Légy hát oly termékeny, mint az anyaföld, töltsön be Isten bölcsessége, melynek birtoklása drágább a gyöngyöknél. Az Ige a mennyek országát igazgyöngyhöz hasonlítja, viszont a derék asszony értékét sokkal drágábbra becsüli, és azt állítja róla, hogy urának koronája. Így hát Brian te két koronát is kaptál két nap alatt. A szent időszámítás szerint pénteken naplemente után bejön a sabbath, az Úr Nyugalmának napja. Akkor nyerted el feleségül Szofit, és megnyugodott a te lelked minden háborúságától. Jézus Krisztus feltámadásának napján, vasárnap virradóra Új életet kaptál, és most, íme: elnyerted a hervadhatatlan koszorút is. Ezzel uralkodója és utóda lettél Szofinak, s egyben a Korall Testvériség főpásztora. A házasság Krisztus és gyülekezetének szent kapcsolatának kiábrázolása is, bánj tehát Szofival és velünk úgy, mint Krisztus, akkor a te feleséged és a testvériség tisztelni fog és engedelmeskedik neked. Amit az Isten egybeszerkesztett, azt ember ne válassza szét. Köszönöm a türelmeteket.

Bevégezte hát a küldetését. Levette a mellszalagot, most újra civil. Még gratulál az ifjú párnak, aztán megkeresi Butch-ot és belevegyülnek a testvérek ünneplő, színes forgatagába.

------------------------------------¤-------------------------------------

 

v

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.