Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. fejezet: Brian2

Amint felébredt, az asszony odabújt hozzá, és forró ölelésével, csókjaival szinte követelte tőle azt, amire ő is leginkább vágyott. Különleges, felemelő érzés volt, szíve megtelt örömmel és magával ragadta a szenvedély. A lehető legtökéletesebb módja ez a szerelmi vallomásnak - gondolta - test és lélek egyszerre hódol és hódít. Szavak nélkül közlik egymással, hogy ők már egyek, nincsenek is önmagukban, egymásban léteznek, és ez számukra felmérhetetlen boldogság, szeretni és szeretve lenni, gyönyört adni és gyönyört kapni, mert kell.. kell...nagyon kell...

- Minden nap így szeretnék ébredni! - Mondta Szofinak, mire az asszony szenvedélyes szorítása volt a válasz, ami többet mondott minden szónál. De Brian érezte, valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés furakodott be közéjük, az asszony mondani akar valamit, de...

- Miért szorongsz, Kincsem? Érzem, de nem találom az okát. El kell mondanod!

- Brian, én komolyan gondolom, hogy az uralkodóm vagy, de nagyon sokáig éltem egyedül, megszoktam, hogy mindent magam intézek. Nem akarom, hogy úgy érezd, irányítani akarlak, de rengeteg kötöttségem, kötelességem van, és ha részt akarsz venni az életemben, ezek rád is kihatnak, téged is köteleznek.

Elképesztő ez az asszony! Boldog emberré, férfivá tette, az egekbe emelte, és most azon aggódik, megbántja, ha megszervezi az életét. Ami az övé! Örökre és visszavonhatatlanul!

- Édes Kincsem! Én most cseppentem bele ebbe a te csodálatos világodba, és benne is akarok maradni. A te életed most már az enyém is, de még vezetgetned kell benne, mint egy tapasztalatlan kisgyereket, amíg bele nem tanulok. Ez így természetes. Ám ha neked könnyebb úgy, akkor játsszuk azt, hogy én vagyok a főnök, te pedig a titkárnőm, és te állítod össze a napirendemet. Jó lesz így?

- Igen. Te vagy a leggyengédebb és legmegértőbb férj.

Szofi most már teljesen felszabadulva bújt hozzá. Brian megcsókolta... Férj? Csak nem?

- Elintézted az esküvőnket?

- El. Délután meglesz, de addig még sok a dolgunk. Hoztam reggelit. Gyere együnk, van kávé is, közben megbeszéljük a napi programot.

- Te elmentél mellőlem, amíg aludtam?- hitetlenkedett Brian.

- Nehezen szántam rá magam, de muszáj volt. El kellett hoznom a támaszpontról a laptopomat. Hazafelé vásároltam néhány dolgot. Nem számít, hogy vasárnap van. Nekünk minden nap ünnep, és szükség szerint minden nap munkanap. A Korall Testvériségre mindig számíthatunk. Sok közöttük a kereskedő, csak telefonálnom kellett nekik, és álmosan ugyan, de boldogan vállalták  hajnali nyitást. Az esküvőről már tudnak, ők intéznek mindent, és ők is ott lesznek.

- Kincsem, az eszedbe sem jutott, hogy felébressz? Szívesen veled mentem volna!

- Keveset tudsz még rólam, Brian. én csak egy-két órát alszom naponta, a többi időmet kitölti a munka, és most már te, boldogságom. Neked több alvásra van szükséged ahhoz, hogy kipihend magad.

-  Nem érdekel az alvás! Máskor ne szökj meg tőlem! Együtt akarok lenni veled mindig, bármilyen fárasztó is! Rendben?

- Jó. Úgy lesz.

- Akkor most reggelizzünk!

Evés közben Szofi felvázolta a napi programot:

- 11-kor fontos találkozónk van néhány bankárral a Star Hotelben, ahová most átköltözünk. Utána ebéd velük, ugyanott. Délután megvesszük a gyűrűket, az ékszerész az Orlandoi Gyülekezet pásztora, várni fog minket. Ő visz el az esküvő helyszínére is. Én nem tudom, hol lesz. Éjszaka pedig repülünk Dél-Afrikába.

Rájuk tört hát a külvilág! Az a csodás, kalandos világ, amiről Szofi mesélt neki az első éjszakájukon. Brian elábrándozott. Az a csodálatos éjszaka... és a tegnapi... a reggeli ébresztők... De jó lenne, ha visszabújnának az ágyba! Aztán az esküvő után újra!

- Ha a főnök úr így kívánja, beszoríthatom a napirendjébe. - évődött vele az asszony, s mivel egyek, egyet értettek ebben és beszorították.

Utána mentek fürödni. Brian imádta ezeknek a közös fürdéseknek a bensőséges, meghitt hangulatát. Nincs te tested - én testem, mi mossuk a mi testünket, és ez nekünk így természetes, így jó! De a borotválkozáshoz magára maradt. Mikor végzett vele, a tükörben meglátta az asszonyt, aki elbűvölten nézte őt.

- Gyönyörű vagy, Bálványom! - mondta.

A tükör ugyan mást mutatott neki, de érezte, Szofi valóban gyönyörűnek látja. Magához húzta és megcsókolta.

- Most nézz rám úgy, mintha idegen lennék, és először látnál. Így is szépnek látsz?

- Igen, de... Van rajtad némi változtatni való.

- Ezt úgy mondod, mintha...

- Nincs mintha. Most már képes vagy uralni a tested. Minden izmod, szöveted, sejted engedelmeskedik az akaratodnak. Többek között a természetes regenerálódási folyamatait is fel tudod gyorsítani. A táskákat a szemed alól, és a keserű  ráncokat a szád körül percek alatt el tudod tüntetni.

- Segítesz?

- Persze! - felelte Szofi. - Nézz a tükörbe és gondold el, mit akarsz megváltoztatni, akard, hogy megváltozzon, hogy olyan legyen, amilyennek szeretnéd. Lassabban... úgy! Igen, ez a melegségérzet vele jár. Tökéletes! Így még gyönyörűbb vagy. Mára érd be ennyivel. Nem szabad túlerőltetni, mert megbosszulja magát. Majd holnap folytatjuk. Az útleveledbe csak agy tíz évvel ezelőtti képet tudtak betenni, jó lenne, ha jobban hasonlítanál rá! Késésben vagyunk, gyere öltözködni!

Amíg ő borotválkozott, Szofi már felöltözött, letakarította az asztalt, és kipakolta rá az újonnan vásárolt holmikat. Volt ott minden, amire egy férfinek szüksége lehet, semmi luxus, de mindenből a legjobb minőség. Színben és stílusban jó ízléssel összeválogatva.

- Urat formálsz belőlem?

- Te úr vagy! Ezek csak külsőségek. Szükségesek, mert a világ ezek szerint ítél meg, de nem ezek határoznak meg minket..

Pontosan illett rá minden ruha, a cipő is kényelmes volt. A kiegészítők tökéletesen harmonizáltak az öltözékével. Mikor a tárcát készült eltenni, érezte, hogy igencsak vastag. Belenézett. Ott volt a diplomata útlevél, és jó néhány nagy címletű bankjegy. Tetszett neki az asszony gondoskodása, és kedvtelve nézte, amint csinos nadrágkosztümjében sürög-forog, csomagol. Hamar elkészült, elégedetten felsóhajtott és hozzábújt egy kis szeretgetésre.

- Meg kell, hogy ígérj valamit Uralkodóm! Most, hogy emberek között leszünk, nem mindig tudok majd a gondolataidra figyelni. Ha valami nem tetszik neked, akár kicsit is zavar a viselkedésemben, azonnal szólj nekem, hogy változtatni tudjak rajta, vagy hogy megbeszéljük. Jó?

- Meglesz, Kincsem! Tudom, hogy semmi sem fontosabb, mint az egységünk.

- Köszönöm, hogy megértesz! Ja, és még valami! Mostantól neked kell majd fizetned, és a borravaló-adás is a te feladatod. Itt van hozzá az aprópénz!

Kapoccsal összefogott tíz- és húszdollárosokat adott át neki. Brian átvette tőle, és elgondolkodott: "...akár kicsit is zavar..." az asszony vásárlása, a tömött tárca, költözés a hotelbe, a bankárok...

- Mondd csak Kincsem! Ha ilyen sok pénzed van, miért jártál abban a formátlan overallban, és miért ebben a lerobbant motelben szálltál meg?

- Nem azért, hogy megtévesszelek. Katonák között dolgoztam, úgy kellett öltözködnöm, hogy ne vigyem őket kísértésbe. Azt akartam, emberként kezeljenek, ne nőként, mert számukra nem is vagyok az. A motel környékén is ez volt a legideálisabb öltözet, így nem molesztált senki. Azért szálltam meg itt, mert te is itt laktál. Itt lehettem hozzád a legközelebb.

Brian erre nem tudott mit mondani. Minél jobban megismerte az asszonyt, annál jobban szerette. A gondolatolvasás jó dolog, de az ilyen szavakat jobb hallani. A kimondott szónak súlya van, a szívig hatol.

- Most beszéljünk a pénzről! - folytatta Szofi. - már mondtam neked, hogy mindenem a tiéd. Ha a testem és a lelkem elfogadtad, el kell fogadnod a pénzemet is. A bankárokkal emiatt kell találkoznunk. Megváltoztattam az eredeti szerződéseket, így neked is teljes hozzáférésed lesz a magánvagyonunkhoz. Majd én, mint a titkárnőd, átnézem előbb az új szerződéseket, a főnök úr pedig aláírja őket.

- Ezt nem bankfiókokban kell intézni?

- Nekünk annál drágább az időnk, hogy emiatt beutazzuk a fél világot. Ezek a bankok a mi tulajdonunkban vannak, iderendeltem egy, egy képviselőjüket az iratokkal, és kész! - Szofi elnevette magát. - Brian, te hihetetlen ember vagy! Téged egyáltalán nem érdekel, mekkora a feleséged hozománya!

- A pénz nem is! A csodáid, a misztériumaink, a szerelmünk, a Korall-testvériség, a munkád, ami összefügg a képességekkel, amiket átadtál nekem is, ezek érdekelnek! A te igazi hozományod a boldogság!

---------

Átköltöztek abba a szállodába, amelyiknek egyik tanácskozótermében fognak találkozni a bankárokkal. Alig pakoltak le, máris kopogtak, és a hotelszolga jelentette:

- Az urak a hatos tárgyalóban várják önöket!

- Köszönjük! - mondta Szofi. – Kérem, szolgáljanak fel nekik frissítőket! Perceken belül mi is csatlakozunk hozzájuk.

- Ahogy óhajtják!

Amint a hotelszolga becsukta maga mögött az ajtót, Brian máris kérlelni kezdte Szofit.

- Édes Kincsem! Nem mondhatnád le ezt a találkozót? Nekem ehhez semmi kedvem!

- Nem, Brian, ennek meg kell lennie!

- De miért ilyen sürgős? Nekem ez... ez nem az én világom... nem kérek belőle... majd... Én nem értek a pénzhez... Megrémít a kalmárvilág... nem tudom ezt kezelni... Csak baj lesz belőle!

- Nem lesz semmi baj! Én értek hozzá, neked csak alá kell írnod, amit eléd tesznek. Még ma, most kell megtörténnie, mert egy ilyen találkozót nem könnyű megszervezni. Őket persze oda küldöm, ahová akarom, de nem biztos, hogy az adott időpontban mi is ott tudunk lenni. Más okom is van sürgetni a dolgot, de erről most még nem akarok beszélni, kérlek ne is kutass utána a gondolataimban. Bízzál meg bennem!

- Hát jó! Ha ennyire fontos neked, essünk túl rajta!

Mire ők a tanácskozó terembe léptek, a bankárok már összeismerkedtek, s - kollégák lévén - találtak megvitatni való közös témát is. Szemmel láthatóan különböző nációkhoz tartoztak, de az angol nyelvet mindannyian bírták, így megértették egymást. Megérkezésüket észlelve feléjük fordultak. A kölcsönös üdvözlések után Szofi bemutatta őket Briannek, de ő ebből az információ-áradatból csak az országokat jegyezte meg, ahonnan érkeztek. Japán, Svájc, Oroszország, USA, Dél-Afrikai Köztársaság, Brazília, Hongkong, Szaúd-Arábia. Lenyűgözte ez a nemzetközi "bankártalálkozó", és megdöbbentette az a gondolat, hogy ezek az emberek és a bankok, amiket képviselnek Szofinak dolgoznak, tehát az asszony, és már ő is, hatalmas vagyon fölött rendelkezik. Nem. Nem akar ezen agyalni, mert akkor menekülőre fogja, és nem hagyhatja cserben a feleségét. Cserben? Dehogy! Ez nem hitel-átütemezés, mint akkor, régen. A jelzálog... a végrehajtó... nem, nem! Megrázta a fejét. Szofi nem elvenni akar tőle, hanem ellenkezőleg: egy nagy vagyon urává teszi!

Már átnézte az első szerződést, aláírta, hívja őt is, mutatja, hol írja alá, és még ezt is, itt is, tett mindent, amit az asszony diktált. Átvette a bankkártyát, csekkfüzetet... elektronikus aláírás (csak tudná minek), aztán a következő szerződés - ezen még az írásjeleket sem ismeri fel - igen, ez a japán bankár... de Szofi... ő érti ezt az írást, hiszen leellenőrizte, mielőtt eléje tette. Újabb kártya, csekkfüzet... újabb szerződés... ez legalább angolul van... beleolvas... hiába, akár kínaiul is lehetne... de azt már aláírta. Az egyik írásjelet felismerte. Már zúgott a feje, kiverte a veríték, mire végeztek. Ez nem az ő világa! Sosem érdekelték a pénzügyek, és ezután sem akar vele foglalkozni! Ezt sürgősen meg kell beszélnie Szofival!

Ő most egy hotelszolgát utasít éppen:

- ... kérem, kísérje az urakat asztalaikhoz az ülésrend szerint, és kezdjék meg a felszolgálást!

- Urak! - fordult most a bankárokhoz. - ne legyenek szégyenlősek! Nagy utat tettek meg, hogy minket kíméljenek. Köszönettel tartozunk Önöknek. Rendeljenek bátran, amit csak megkívánnak!

Na végre! Kettesben maradtak. Az asszony egy jó pohár wiskyt nyom a kezébe, ő is iszik, aztán tölt még egyet. Brian kezd magához térni.

- Ez kemény menet volt Kincsem! Nem akarok több ilyet, és nem akarok pénzzel foglalkozni! Nem, és nem!

- Jó, akkor a többit máshogyan oldjuk meg.

- Miféle többit? - kérdezte elszörnyedve.

- Az ingatlanokat, az üzleti vagyont, a ... Biztos tudni akarod?

- Nem! Nem érdekel! Bocsáss meg nekem Kincsem, de ebben nem számíthatsz rám, és még hallani sem akarok róla! Menjünk ebédelni! Remélem a bankáraink sem fognak pénzről beszélni!

- Te vagy a tulajdonos, te irányítod a társalgást. Külön-külön asztalnál fogunk ülni. Te a két muszlimmal, a japánnal, és a hong-kongi kínaival. Ők nem tolerálják a nemi egyenjogúságot, kényelmetlenül éreznék magukat, ha egy nővel kellene egy asztalnál enniük. Így hát rád bízom őket, téged tisztelni fognak!

- Ők nem tisztelnek téged, te mégis tiszteletben tartod az érzékenységüket. Ők az alárendeltjeid, engedelmeskednek is neked, de alsóbbrendűnek tartanak. Jól van ez így, Kincsem?

- Nincs, de nem is várok tőlük mást. Elég, ha a pénzünket tisztelik, és jól végzik a munkájukat.

- Igazad van. Nem is érdemlik meg, hogy törődj velük. Menjünk ebédelni!

A számukra fenntartott két hatszemélyes asztalt - ha nincsenek a kulturális különbségek - akár össze is tolhatták volna. A bankárok a két hosszabbik oldalon ültek, ők egymással szemközt, de távol egymástól. Látta Szofit, de nem hallotta, miről beszélget asztaltársaival, és a gondolataira sem tudott koncentrálni, mert először a pincérek, később a neki jutott bankárok udvariaskodó csevegése vonta el figyelmét. Szórakozottan evett, sajnált minden percet, amit nem felesége mellett tölthet, minél közelebb hozzá. Bosszantotta az is, hogy az arab fiatalember folyamatosan Szofit figyeli. Nem veszi emberszámba, de a szemét, azt rajta legelteti! A pimasz! Nem állhatta szó nélkül.

- Miért bámulja a feleségemet? Attól, mert nem visel csadort, még nem szabad préda!

- Kérem, nézze el nekem, ha tolakodónak tűnt a viselkedésem! - Mentegetőzött a bankár. - Tisztelem a feleségét, Rasid nagybátyám szerint férfi lélek lakozik benne. Ő pedig biztosan tudja, hiszen vértestvérek. Komoly üzleti ajánlatot akarok tenni neki, csak azt várom, hogy befejezze az étkezést. Megengedi, hogy tárgyaljak vele, vagy esetleg... Önnel?

- Nem, nem! Én nem foglalkozom üzlettel. Beszéljen csak vele nyugodtan, és bocsássa meg nekem, amiért meggyanúsítottam, de nekem ő a mindenem.

- Megértem önt. Hallottam, hogy nagyon különleges ember, és kiváló üzletasszony. Ezt, mint bankár, magam is tanúsíthatom. Rasid is nagyra becsüli.

Briannek kezdett nagyon kényelmetlen lenni ez a beszélgetés. Fogalma sem volt, ki ez a Rasid, akit ez az ember már másodszor említ, de nagyon szerette volna tudni. Mégsem kérdezhet meg egy idegent, ki az ő feleségének a vértestvére, és ez pontosan mit is jelent. Szofi nem arab, tehát nem leszármazotti rokonság. Talán vérszerződést kötöttek, mint ahogy az indiánoknál szokás? Majd megtudja később. Látta, hogy Szofi befejezi az evést, felhívta rá a bankár figyelmét, aki oda is ment hozzá, és lelkes magyarázatba fogott. Szofi egy darabig figyelmesen hallgatta, azután felkacagott. Felállt az asztaltól, és odajött hozzá.

- Kérlek, gyere fel a szobánkba! Juszuf egy őrült ötlettel állt elő, de Rasidra való tekintettel foglalkoznom kell vele. A laptopon meghívjuk videó-beszélgetésre. legalább megismerkedtek.

- Szívesen, de az üzlettel nem foglalkozom!

Elbúcsúztak a többi bankártól, bíztatva őket a további fogyasztásra, és hármasban felmentek a szobájukba. Leültek az asztalhoz, Szofi elővette alóla a laptopot, maga felé fordítva kinyitotta, tett néhány gyors mozdulatot, és már létre is jött a kapcsolat.

- Kicsi madárkám! Küldj valakit apádért, de gyorsan!

hallották, amint egy kislány utasítást ad egy szolgának: - "Apa jöjjön azonnal, Szofi kéreti! - aztán:

- Olyan régen voltál már nálunk! Anyácskáimnak is nagyon hiányzol! Mikor jössz el hozzánk? Mi történt veled? Olyan boldognak látszol!

- Boldog is vagyok! Ma lesz az esküvőnk Briannel. Hamarosan meglátogatunk benneteket, kis fülemülém.

- Jaj, de jó! - tapsikolt a kislány. Örülök, hogy végre az övé leszel! nagyon kíváncsi vagyok, milyen a valóságban! A neten csak régi képei vannak, és...

- Csi-csi, kicsi! Nem vagyunk egyedül!

- Jaj, de buta vagyok! Ő is ott van, ugye?

- Nem csak ő.

- Puff neki! Jön már apácska. Üdvözlöm Briant! Repülök anyácskáimhoz, viszem a jó hírt, hagy örüljenek ők is!

Szofi most úgy fordította a képernyőt, hogy mind a hárman lássák. Feltűnt rajta egy magas, méltóságteljes, szakállas férfi, díszes, arab öltözetben. Leült "velük szemben", és nyájasan köszöntötte... Juszufot. Arabul. Briannek rosszul esett ez a mellőzés, de Szofi gondolati úton megnyugtatta, ez csak kötelező szertartás, ne vegye sértésnek. Rasid most feléje fordult, és angol nyelvre váltva őt köszöntötte.

- Üdvözöllek, Brian! A kettőnk dolgát majd személyesen intézzük el. Szemtől szemben, kettesben.

- Állok elébe! - tört ki Brianből a válasz. Kihívásként értelmezte Rasid szavait, meglepte, hogy az elmosolyodik, és elismerően biccent felé. Csak annyi ideje maradt, hogy a köszöntést viszonozza, Rasid máris Szofit vette sorba, és rámordul.

- Már megint keresztbe tettél Kvasszárnak! Nagyon feni rád a fogát!

- Majd csak elkopik egyszer, és a fogatlan róka éhen döglik!

- Ez inkább patkány. Folyton kinőnek a fogai. Meddig tűröd még?

- Olyan unalmas volt eddig az életem. Elszórakoztatott a kitartása. De most már likvidálom.

- Végre! Ha tudom, hogy ehhez az elhatározásodhoz Brianre van szükség, magam kényszerítem az ágyadba! Már Kvasszár első merénylete után!

Bár megtette volna! Ez a Rasid mégiscsak rendes ember! De ki ez a Kvasszár, akit Szofi likvidálni fog? Na lássuk csak, mi van róla a fejében? Fegyver és drogkereskedő, terroristák ellátója. Már többször próbálta megölni Szofit, de ő csak játszik vele. Minden aljas tervét meghiúsítja, de hagyja futni. Játszik vele, mint macska az egérrel. Hát ennek most vége! Ennek a patkánynak pusztulnia kell! Ha Szofi nem likvidálja, hát majd ő megteszi! Szofit nem veszítheti el! Meg kell tudnia, milyen képességeknek van birtokában! Meg kell védenie a feleségét! Először is beszélnie kell vele, meg kell győznie arról, legyen óvatosabb, mert...

Gondolataiból hirtelen zaj riasztotta fel. Szofi öklének bütykeivel az asztalra koppintott, és ujjával lendületesen Rasidra mutatott.

- Te mondtad! Őrültség! Még hogy csővezetéken olajat Izraelbe! Jordánia még rendben van, de a palesztin területeken keresztül? Sosem ér el oda! Nem fogják hagyni!

- Ez Juszuf gondja lesz. Vannak ott kapcsolatai. Te csak jelöld ki a kutak helyét, és a csővezeték nyomvonalát! Aztán intézd el az üzletet a zsidókkal! Úgy tudtam, neked semmi sem lehetetlen.

- Nem azt mondtam, hogy lehetetlen, hanem hogy őrültség!

- Pont ezért küldtem tehozzád Juszufot! Az őrült ötletek specialistájához. Jéghegyet venni nem őrültség? Fákat ültetni a sivatagban nem őrültség? Te elég őrült vagy ezekhez, neked minden sikerül.

- Ne hízelegj, Rasid! Úgy hírlik, Izraelben rengeteg olajat találtak. Akkor minek nekik Juszufé?

- Sok mesét hallottam már, nem hiszek bennük! Te már láttad az olajmedencét? Tudsz róla valami bizonyosat?

- Nem foglalkoztam vele.

- Hát nézz utána!

Szofi felemelte a jobb kezét, és tenyerével a képernyő felé, mutató és középső ujjával bicikliző mozdulatokat tett. Brian érezte, hogy feszülten gondolkodik. Rasid ismerhette ezt a jelzést, mert bíztatóan bólintott Juszuf felé.

- Jó. - Döntött végre Szofi. - Jövő héten elmegyünk hozzád, addigra többet fogok tudni, és megbeszéljük.

- Várlak benneteket! - zárta le a témát Rasid, és hosszú búcsúzkodásba kezdett... Juszuffal.

Brian rögtön felelősségre vonta Szofit - gondolati síkon - Kvasszár miatt, de az asszony lecsillapította aggodalmait. "Kvasszár nagyon kisfiú ahhoz, hogy nekünk ártani tudjon. De ha téged zavar, még ma éjjel beindítom a patkányirtó programot."

Szeretett volna erről többet is tudni, de Rasid bontotta a vonalat, és Juszuf tőlük búcsúzkodott, szerencsére röviden. Megállapodtak abban, hogy Rasid házában találkoznak, miután visszatértek Dél-Afrikai útjukról, és utánanéznek az izraeli olajnak. Ez Brianben új gondolatsort indított el. Úgy érezte, forgószél ragadta magával, viszi, viszi messzire, más tájak, új kalandok felé, és ő boldogan vetette bele magát ebbe a forgatagba... De neki itt még dolga van!

Amint Juszuf elment, magához ölelte Szofit, s megkérdezte tőle:

- Mikor jövünk ide vissza?

- Nem tudom, bálványom. Lehet, hogy már a jövő héten, de lehet, hogy csak a jövő évben. Ez az én munkám egyik árnyoldala. Nem tervezhetek előre, mert bármikor kaphatok egy sürgős hívást, és akkor mennem kell.

- Az egyik árnyoldala? Van több is?

- Hát persze! Sok pénz - sok ráfordított idő; nagy hatalom - nagy a hatalom terhe; számos barát - számtalan ellenség. Ahol fény van, ott árnyék is. Ez a kettő mindig együtt jár. A mi dolgunk éppen az, hogy a fény útjából elhárítsuk az akadályokat, akkor aztán az eddig árnyékban lévő területeket meghódíthatja, eláraszthatja a világosság.

- Akkor nekem már van is egy feladatom! Tudok egy helyet, ami terjeszthetné a világosságot, de most árnyékban van, mert egy nagy akadály - a pénzhiány - tornyosul föléje. mit gondolsz erről Kincsem,

- A jó cselekedetek megtételén nem kell gondolkodni. Tenni kell, habozás nélkül, mert a késlekedés nem csak további kínlódást okoz, de súlyosbíthatja is a bajt.

- A Joy motel közelében van egy lepusztult kis színház, állandó pénzügyi zavarban. Időnként szerepeltem a társulattal. Jó volt közöttük lenni, és most szeretném ezt meghálálni nekik. Egy kis fényt loptak a szívembe, öntse el hát őket a világosság, szabaduljanak meg az anyagi gondok árnyékából! Ma este elmegyünk hozzájuk, és... Jaj Kincsem! Én nem értek a pénzügyi dolgokhoz. Hogyan adhatunk hivatalosan pénzt nekik, Várj! Ne mondj semmit! Én vagyok a főnök, elég, ha kiadom az utasítást a titkárnőmnek, a végrehajtás már az ő feladata. Így van?

- Igen. Megtanultad a leckét, Uralkodóm. Meg leszel velem elégedve.

- Ebben biztos vagyok. Te vagy a legjobb az asszony. Azaz.. gyerünk, vegyük meg a gyűrűket!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Propecia Benefici Kelthully

(Kelthully, 2019.09.17 14:21)

Kamagra Laboratorios Rhine Ink [url=http://cheapciali.com]canadian pharmacy cialis[/url] How Long Is Zithromax Good For