Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. fejezet: Faustino

teqila.jpegNincs is ennél jobb így ebéd után, mint üldögélni a hűvös kocsmában. - Elmélkedett Faustino. Egy teqila sörrel szétcsapatva, sor.jpegmég egy teqila, ami összerántja, egy újabb sör. Közben hallgatni a haverok beszámolóit a környékbeli hírekről, pletykákról.

Ebéd. Na hiszen! Nem szerette a halat, de a felesége mégis minden szombaton azt főzött - pénteken még azt sem -, szigorúan betartva a böjtöt, és ebben ő nem ellenkezett vele. Az az unalmas, ámde jól idomított asszony biztosan fellázadna, ha ezt megtenné. Nem mintha ez érdekelné, egy-két pofon és helyre áll a rend. De hát... Már megszokta a halebédeket gyermekkora óta. Úgy érezte, ezzel vezekel a bűneiért. Hozzátartoztak vallása gyakorlásához, mint a gyónás vagy az áldozás. Böfögött egyet, a hal-íz feltolult a szájába. Elfintorodott. Felrémlett benne, hogy túl súlyos áldozat ez mégis. Nagyot húzott a sörből. Pokolba a hallal!

Szórakozottan nézett körbe törzshelyén. Jó hely ez a Mandy. Kényelmes székek, törzsasztalától látja az utcát, a bejáratot, mindent megfigyelhet. Itt zajlik az élet, jönnek-mennek az emberek, Legtöbbjüket ismeri, köszöntik egymást, váltanak néhány szót. Ma nincs nagy forgalom. Unottan nézelődött. Kedvelte a dohányfüst-és légypiszok patinás reklámplakátokat, a színes szalagokat a ventilátor lapátjain, az italos üvegek csillogását a polcokon. A kopott padló minden mélyedése ismerős volt neki. A biliárdasztalnál... 

- Hello, Faustino! - Lee Roy köszönt rá, a Behemót, széles vigyorral fekete képén. Jó cimbora, ő is lányok futtatásából él, mégis jól elvannak egymás melletti területükön, tiszteletben tartva a határokat.

- Hallottad már? Verebet az éjjel egy nővel látták a lányaim bemenni a Joy motelbe.

Faustino kedvelte Verebet, ezt a lecsúszott színészt - akinek a figyelésével megbízták -, aki már úgy hozzátartozott a kocsmához, mint a sörcsap, amelynek nedvét szívogatta minden nap. Gyakran megnevettette keserű humorával, és fásultan tűrte gúnyolódását. Kedvelte, de lenézte. Az ő életében fontos elem a machizmo, és hát...

- Ne izélj, Behemót! Veréb nem hajt a nőkre már évek óta! Beszáradt pasi. Ide a Mandyba is azért jár, hogy elmondhassa: minden nap nőben van.

- De, ha mondom! - Bizonygatta Lee Roy, lezöttyenve hájas testét Faustino mellé.  - Carla szerint inkább az vitte. Veréb mintha nem lett volna magánál, úgy kellett támogatni. Remekül elszórakoztak rajta, hogy fog felsülni a nő. Még ha életet lehel is belé, nem ér az semmit!

Ez bizony így igaz. Szegény Veréb a gúnynevét is ennek köszönheti. Bezzeg ő órákig képes elmuzsikálni! Tisztelik is érte a lányai! Megadja nekik azt, amit a klienseiktől nem kapnak meg. Nem is szökött még meg tőle egy sem! Nem úgy, mint Lee Roytól.

- Te Behemót! Nem ez a Carla lépett meg tőled a minap?

- Ne terelj, Tino! Csak egy kis szabadságra vágyott. Mit szólsz Veréb kalandjához?

- Semmit. Biztosan csak üzletelt vele. De majd ő elmondja. Ott jön, ni! És milyen elegáns!

Döbbenten nézték, ahogy a mindig búval-bélelt Brian most átszellemült képpel, ragyogó szemmel ül le az asztalukhoz. Mintha kicserélték volna!

- Megtört az átok! Boldog vagyok! Szerelmes vagyok! Megnősülök! - Közölte velük egy szuszra, majd odaintette a pincért.

- A szokásosat! A barátaimnak is!

- És a tartozásod? - kérdezte Joe.

- Azt is kifizetem! - egy marék százast húzott elő a zsebéből. - Ma mulatunk! Ez a legénybúcsúm! Tölts magadnak is!

Faustino felocsúdott ámulatából, és rögtön kérdések özönét zúdította Brianre.

- Szóval igaz, hogy nővel láttak? Mi történt? Kiraboltad? Megölted? Mi ez az egész? Megbolondultál, ujjra nősülsz?

- Hát nem érted, Tino? Az a nő egy csodatévő szent! Megtörte az átkot! Fantasztikus éjszakánk volt! Akar engem, szeret, és én is őt! Elveszem feleségül!

Érteni értette, csak épp hinni nem akarta. Ilyen nincs! Még hogy ez az örök vesztes boldog lehessen! Hihetetlen! Vagy talán pont ez az a változás, amiről megbízóját értesítenie kell? Ez az, amire vártak? Meg kell bizonyosodnia róla. Provokálni fogja.

- Oké, lenyúltad a nőt, és jól betéptél. Repülsz, haver!

- Dehogy! Teljesen tiszta vagyok, szín józan, és nem ízlik ez sem. - mondta Brian, miután belekortyolt a sörbe, amit a pincér akkor tett elé.

- Te Joe! Mi ez a lötty?

- Ezt a löttyöt iszod, mióta ismerlek. Hozzak valami mást?

- Wiskyt szódával, de siess! Hozz még egy kört a barátaimnak is, azt akarom, hogy velem örüljenek!

bar.jpg

Lee Roy eddig csendben figyelt, de most már nem állhatta szó nélkül:

- Te Veréb! Amíg el nem mondod, honnan van a pénz, én nem iszom veled! Én becsületes üzletember vagyok!

- Figyelj, Behemót! A nő eljött értem, azt mondta, engem akar, és megtörte az átkot! Már nem vagyok Veréb! Feleségül jön hozzám! Reggel elment, azt mondta, dolga van, de estére visszajön. Újra elaludtam, és mikor délután felébredtem, a pénzt az asztalon találtam, ezzel a levélkével együtt. Nézd!

"Nagyon szeretlek Brian, csodálatos férfi vagy! Mulass jól a barátaiddal, estére jövök. Ruhák a szekrényben. Szofi"

Miután Lee Roy felolvasta a levelet, egy darabig emésztgették, és az italaikat kortyolgatták. Faustinot elöntötte az irigység. El kellett rontania Brian örömét.

- Hát ez szépen lelépett! Még örülhetsz, hogy legalább fizetett a szolgáltatásaidért. Csodák pedig nincsenek!

Brian felrezzent álmodozásából, és döbbenten meredt Faustinora. Felhajtotta italát, intett a pincérnek egy újabb körért, és egyre sápadtabb lett. Faustino élvezte a helyzetet. Milyen finoman közölte ezzel az új, önelégült Verébbel, hogy semmivel sem különb, a neki dolgozó lányoknál. Tetszett neki, hogy megalázhatta, lerángathatta mennyországából. De öröme nem tartott sokáig. Mire az italok megérkeztek, Briannek visszatért a színe és a jókedve.

- Oké, Tino, ez majdnem bejött! Márpedig a csoda megtörtént, átéltem. Szofi pedig visszajön, a feleségem lesz. Mi már összetartozunk.!

- Én sem hiszek a csodákban, Veréb! Valami titok van e mögött. - szólt bele Lee Roy.

Addigra már többen is odaültek az asztalukhoz potyapiára szomjasan, kíváncsian Brian szerencséjének részleteire. A lányok is kezdtek gyülekezni bevetésre készen. Brian rendelt mindenkinek, s amikor Joe kihozta az italokat, a magáét felhajtotta és megdupláztatta. Idegesítette a haverok kérdezősködése.

- Aztán mennyire csúnya?

- Hány éves?

- Mit tudsz róla?

Idegeskedj csak! Gondolta Faustino, és bedobott egy alattomos kérdést.

- Mit akar tőled egyáltalán?

Brian megerősítette magát egy korty itallal, és elmesélte nekik a tetőn történteket, meg amit Szofi mesélt neki az éjszaka. Faustino most már biztos volt benne, ez az az esemény, ami megbízóját érdekli. Nem csak pénzt, de teljes bűnbocsánatot is ígért az információért. Ez nagyon értékes ajánlat, minél részletesebb jelentést kell tennie tehát.

Rossz volt még hallani is Veréb elbeszélését, ette a méreg. Nem igazság, hogy ennek a pojácának ilyen szerencséje legyen! Hogy mer ez boldog lenni? Élvezettel provokálta tovább.

Te mit tudsz neki nyújtani azon kívül, hogy melegíted az ágyát? Ne légy bolond Veréb! Ne éld bele magad a tutiba! A kitartottja, a játékszere leszel csak!

Lee Roy is belekontrázott:

- Mi van, ha csak a nevedet akarja? Az állampolgársághoz. Tudod! Távoli ország...

Rákezdték a többiek is:

- Majd belevisz valami rázós dologba, haver! Csak figyelj!

- Rabszolgának akar. Sok ilyet hallani manapság.

- Biztos valami új valóság-show. A pénz meg a gázsid.

Veréb csak kapkodta a fejét az össztűz elől. Öröm volt nézni.

- Dehogy! Mindent félreértetek! Azt mondta, ami közöttünk történt: az misztérium volt, és ma éjjel tesszük teljessé. Ma éjjel eggyé válunk, mindörökre!

Szavait mély csend követte, míg feldolgozták ezt az új, érdekes információt. Mint mindig, most is Faustino volt a hangadó.

- Hát erről van szó! Sátánista vagy valami vudubaromság. Ma éjjel feláldoznak és kitépik a szíved!

Vágta ki diadalmasan. A többiek erre kórusban kezdték rémisztgetni, vagy sajnálkozni rajta, ki-ki a saját szólamát fújta. Teljes lett a hangzavar.

Brian besokallt. Már a sokadik wisky tüzelte a vérét. Itatja a bandát, azok mégis más nótáját húzzák!

- Elég! Bármit akar is tőlem, megkapja! Ha az életemet, azt is, ha a halálomat, azt is!

- Mindent akarok, ami te vagy!

Mindenki a halk, de határozott hang irányába fordult, az egész társaság a nőt vizsgálgatta - rögtön tudták, hogy ő az -, aki ezt a szerencsétlen Verebet akarja, bármilyen rejtélyes okból is. Az nyugodtan állta pillantásaikat, sorban a szemükbe nézett, köszönésképpen megbiccentette a fejét, és elmosolyodott. Odament a megilletődött Brianhez.

- Bocsáss meg, amiért nem jöttem hamarabb! - Szólt, és letérdelt elé a piszkos padlóra, fejét lehajtva. - Nagyon hiányoztál!

Brian magához rántotta és szorosan átölelte.

- Végre velem vagy! Annyi rosszat mondtak rád!

- Persze, mert annyi rossz embert ismernek, engem pedig nem. De ezen könnyen segíthetünk!

Intett a pincérnek, az odajött hozzájuk és megkérdezte:

- A hölgy fogyaszt valamit?A hölgy kibontakozott Brian szorításából, Joe-ra nézett és rendelt.

- Egy dupla wiskyt legyen szíves, és mindenkinek, amit kíván, ha elfogadják!

Az asztaltársaság felé fordult, és bemutatkozott:

- Szofi vagyok, Brian felesége.

- Megkérhetem, hogy foglaljon helyet egy széken?

- megkérhet, de én itt szeretnék maradni. Hozza az italokat! Nem leszek hálátlan! - Tette hozzá jelentőségteljesen.

Az asztaltársaság is nógatta Joe-t, le akarták öblíteni meglepetésüket. Lenyűgözte őket a nő drámai belépője, fesztelen viselkedése, de főleg bemutatkozása. Veréb üdvözült arckifejezésére pillantva, igazolva látták a nő státuszát, így hát felengedett tartózkodásuk, és megindult közöttük a társalgás. Mi másról beszéltek volna, mint a nőről és Veréb szerencséjéről? Azok egymással voltak elfoglalva, összebújtak, sugdolóztak, nyalták-falták egymást.

Faustinonak nem tetszett a dolgok ilyetén való alakulása. Egyáltalán nem tetszett. Megérkeztek az italok, és Joe egy széket is hozott a nőnek. Felült rá, de közben sem engedte el Veréb kezét. Még a számla kifizetése közben sem. Irigyelte Verebet. Látta, hogy a nő szép, különleges báj sugárzik belőle, és teljesen odavan ezért a lúzerért. Nem kerülte el figyelmét Veréb duzzadó nadrágja sem. Csodák pedig nincsenek! És ha mégis, hát akkor: Ő minden vasárnap elmegy a misére, pontosan fizeti az egyházi adót, a perselybe is adakozik. Ő jó katolikus, ha valakivel, hát vele kellene csodának történnie. Mondjuk, nyerhetne végre a tőzsdén. Vagy megkaphatná ezt a nőt. Ő! És nem Veréb. Neki tudnia kell, ki ez a nő, és meg kell szereznie!

Lee Roy-ra nézett, vajon ő mit gondol a dologról, de ő éppen azon volt, hogy több információt szerezzen be, mielőtt kialakítja a véleményét. Feltette a nőnek azt a kérdést, ami leginkább érdekelte őket.

- Mondja csak, miért akar ehhez a piti Verébhez feleségül menni?

- Ne nevezze őt Verébnek! Ő egy igazi Bika! - Harsány nevetés a lányok felől. - Csak meg kellett érintenem a lelkét, és csodálatos férfi lett belőle. Nagyon szeretem, és ha eddig piti módon élt is, most már úr, az én uralkodóm, és nagyobb úr lesz belőle, mint álmodni merte valaha!

Ez már sok - sokk - volt Faustinonak. Ránézett Veréb önelégült képére... Na, ő most kihívja a körzeti járőrt! Az majd kideríti, ki ez a nő! Mikor beszámol megbízójának a történtekről, ez az adat sokat fog érni. Na várj csak! Majd én bebizonyítom, hogy csodák pedig nincsenek! Azt a Szűzmáriáját!

Mikor visszament az asztalhoz, a párocskát már megint összebújva látta. Dühös lett. Majd ő tesz róla, hogy a körzetis megérkezéséig se legyen felhőtlen az örömük! Tovább fogja provokálni őket! Hagy szórakozzanak inkább a haverok! Ráébreszti ezt a pojácát, hogy érdemtelenül jutott a mézesbödönhöz.

- Szóval férfit, és urat formált a mi Verebünkből! - szólította meg Szofit.

- Nem én tettem ő eddig is az volt, de rosszul bántak vele. - A nő észrevehette szándékát, mert felvette a kesztyűt. - Ne nevezze őt Verébnek! Ő csodálatos Bika! El Toro! Érti?

- Értem hát! És mennyire csodálatos ez az El Toro? - kérdezte gúnyosan Faustino.

- Egészen fantasztikus gyönyörűséget éltünk át. A részletekre is kíváncsi?

- Te szemérmetlen perszóna! - üvöltött Faustino magából kikelve. - Majd mindjárt megtudom, melyik sarokról szalajtottak!

Mintha bomba robbant volna! Briannek egyetlen mozdulat volt felpattanni és ütni. Faustino letaglózott baromként terült el a padlón, amelynek minden mélyedését ismerte.

Éppen tápászkodott fel a csapos és Behemót segítségével, amikor a körzetis benyitott.

- Úgy látom, jókor érkeztem. - mondta az. - Mi történt itt?

- Az a nyomorult Veréb! Meg az a nő! Tartóztasd le őket! Tudni akarom, ki az a nő! - Mutatott Faustino Szofira, aki Briannel összeölelkezve állt az asztal mellett.

Szofi mérgesen toppantott.

- Már mondtam, hogy nem Veréb! Ő El Toro! Elfelejtette?

- Csendesebben, kisanyám! Tudod magad igazolni? - Kérdezte a körzetis hozzálépve.

- Igen.

Benyúlt mellénye zsebébe, elővette útlevelét és kirántott vele egy belépőkártyát.

- Azt is add ide! - Förmedt rá a körzetis.

- Parancsoljon! - mondta a nő és átnyújtotta neki az okmányokat.

Az teljesen elképedt, amikor közelről látta meg őket. Felmutatta a mellette álló Faustinonak - amerikai diplomata útlevél, a belépőkártyát pedig a Hadügyminisztérium állította ki -, utána visszaadta a nőnek.

- Mi az, hogy különleges szakértő?

- Ha azt akarnák, hogy tudja, oda lenne írva. Most mit akar tenni?

- Önnel semmit, hölgyem. Bocsássa meg faragatlan viselkedésemet!

Faustino és a kocsmai közönség - mivel jól ismerték a körzetist - ezen a szövegen jobban meglepődött, mint a nő személyazonosságán.

- Téged meg beviszlek! - fordult a körzetis Brianhez.

- Azt nem teheti! - Vágott a szavába Szofi. - Neki is diplomáciai mentessége van!

Előhúzott a zsebéből egy vadonatúj diplomata útlevelet, és Veréb kezébe adta.

- Csak holnap akartam átadni, de meg kell mentenem az éjszakánkat!

Veréb először meredten bámulta az okmányt, de az éjszaka említésére felélénkült, felmutatta a körzetisnek, és vidáman közölte vele:

- Akkor mi megyünk is!

Döbbenet, döbbenet hátán! Faustino csendben átkozta azt a percet, amikor beléjük kötött. Ha sejtette volna, hogy a nő ilyen befolyásos... Valahogy jóvá kell tennie tévedését! Eléjük állt.

- Maradjatok még! Most én állom a számlát. Hadd kérjek bocsánatot!

Brian szemlátomást türelmetlen volt, Szofi visszautasította az ajánlatot.

- Mennünk kell! Tudja a hold, ... meg a csillagok együttállása... a misztérium... Brian szíve... Az időpont éppen kedvező!

Faustino elképedt. Miről zagyvál ez? Hát persze! Ő mondta rá, hogy sátánista! De hisz' akkor még itt sem volt ez az ördög lánya! Adta az értetlent.

- Miféle együttállás? Időpont... Mire?

Brian hangosan nevetett. Ő már értette, mire megy ki a játék, átkarolta Szofit, aki még megadta Faustinonak a kegyelemdöfést.

- Arra, hogy Brian szíve Isten akaratából: végleg az enyém legyen, az enyém meg az övé. Minél hamarabb! Mert csodák márpedig vannak!

                  ----------------¤-----------------------------

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.