Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. fejezet: Halloran

Késik! Már megint késik! - dühöngött Halloran ezredes, fel-alá járkálva parancsnoki szobájában. - A múlt hónapban is volt egy késése, és arra sem volt hajlandó, hogy megindokolja. Fegyelmezetlen nőszemély! Csak ne volna rá annyira szükségük!

Kénytelenek kiüríteni Camp-X-et, a terroristagyanús emberek süllyesztőjét a nemzetközi tiltakozások miatt. Pedig milyen remek ötlet volt beköltöztetni őket a Guantanamo-Bay-en lévő bázisra, ahol az Államok törvényei nem kötik meg a kezüket, mert az Kuba szuverenitása alatt áll. Mit is tehettek volna mást? Ezek a mocskok nem minősülnek reguláris katonáknak - még egyenruhát sem hordanak -, így hadifogolyként nem kezelhetik őket. Civilként az Államok területén vádat kellett volna emelni ellenük, de a bizonyítási eljárás lehetetlen volt. Volt. Amíg a főparancsnok úgy nem döntött, hogy ezt a nőt bízza meg a foglyok kiértékelésével. Meg kell hagyni, nagyon hatékony. Elég ránéznie a mocsokra, és már diktálja is: kicsoda, micsoda, hol és mit tett, kikkel van összeköttetésben, milyen bizonyítékok szólnak ellene, vagy mellette? És dönt! Ó, borzalom! Teljes jogú megbízottja a főparancsnoknak, úgy kell viszonyulni hozzá, mintha ő maga lenne az. Nem értette ugyan ezt a feltétlen bizalmat, de a parancs, az parancs. A nő bármit megtehet, még késhet is. Na végre! Megérkezett.

- Uram! Tisztelettel jelentkezem, Uram!

Még ő gúnyolódik! Sosem tisztelgett még, nem is tartotta rá képesnek. Hm... Szabályszerű. De ez a trehány öltözet...! Bő kezeslábas, zubbony, félvállra vetett hátizsák, baseball sapka...

- Mi ez a tréfa?

- Uram! Azt akartam, hogy erre emlékezzen, ne a késésemre, Uram!

- Pihenj! Én mindent megjegyzek. Induljunk!

- Jövök, csak hozom Blökit!

safe.jpgA nagy, hivatali páncélszekrény úgy nyílik ki előtte, mintha fotocellás ajtó lenne, és már veszi is ki az érinthetetlen laptopját. Különleges biztonsági rendszere van. Még a nő első látogatásának alkalmával történt, hogy McCormack százados véletlenül hozzáért. A frász törte ki őket a felhangzó kutyaugatás, morgás, vicsorgás hallatán. Pontosan olyan hangja volt, mintha a századost egy falka kutya marcangolná, ő pedig üvöltött a fájdalomtól. Azóta is esküszik rá, nemcsak hallotta, érezte, de látta is a vérszomjas dögöket. Pár másodpercig tartott az egész - a nő azonnal odaugrott, és leállította a riasztót-, de mivel ez a védelmi rendszer kikapcsolhatatlan, elzárva kell tartania, a hasonló balesetek elkerülése végett.

A széf becsukódik a nő mögött, a zár a helyére kattan, Ő meg a szemébe néz és ránevet.

- Csak nem miattam változtatta meg a számkombinációt?

Nem akart rá válaszolni. Hogy ez neki mennyi papírmunkájába került! Inkább elindult a leszállópálya felé. Szofi követte. Ez is egy borzalom! A keresztnevén szólíttatja magát. Ő meg mit tehetne? A nő vezetékneve még őelőtte is titkos, rangja nincs, amikor pedig asszonyomnak szólította, a szemébe nevetett: "Nem vagyok a maga asszonya, és nem is leszek soha." Mintha neki kellene! Egy jó, engedelmes, tisztelettudó feleség, igen. Aki hadat visel a hivatásában, annak békesség kell az otthonában. De egy ilyen asszonyt állandóan fegyelmezni kéne.

katonai-gep.jpgA repülőgép felszállásra készen várta őket. Már több mint egy órája. Szofi felugrik rá.

- Hello fiúk! Hoztam kávét! - felkiáltással. Azok örömmel fogadják. Tetszik nekik, hogy haverkodik velük, annak ellenére, hogy megbízatása révén utasítgathatja a parancsnokot is. Mire ő felér, persze tisztelegnek. A százados engedélyt kér a kávézáshoz.

- Hát csak gyorsan! Aztán indulás!

A felszállás után Szofi rögtön a laptopja mögé bújik. Jobb, mintha beszélne. Bolond ötletei vannak. Múltkor például azt ecsetelte, mi történne, ha felrobbantana néhány aknát a Guantanamo-Bay-t Kubától elválasztó aknazárból. 1962 óta ez a világ legsűrűbb aknamezeje, hetvenezret raktak le a támaszpont védelmére. "Ha még egyáltalán működőképesek, ha van akkora erejük, hogy egymást felrobbantsák, akkor a helyükön hatalmas árok képződik, amit betölt a tengervíz, és Gitmo sziget lesz. Az is előfordulhat, hogy egyszerűen becsúszik az öbölbe a robbanás erejétől. Akkor aztán megszűnik a probléma, és mi mehetünk haza." Nem akarta megkérdezni tőle: Ki az a mi? Csak ők ketten, a repülőgép személyzetével, vagy az egész hadiflotta? Már ha marad belőle valami. Tudta, hogy csak elméleti fejtegetés volt - a kubaiak időnként megpróbálkoznak hasonló őrültségekkel, sikertelenül -, mégis beleborzongott a gondolatba. Ahogy most is. Eh! Foglalkozzunk mással! Szofihoz fordult:

- Min dolgozik?

- Az esküvőmet szervezem.

pilota.jpegA gép megbillent, az a pimasz pilóta elrántotta a kormányt. Legalább el tudta leplezni, meglepődését. A motor hangja miatt kiabálva kellett beszélniük, így most négy kíváncsi szempár és a pilóta füle fordult feléjük.

- Úgy tudtam, maga nem foglalkozik férfiakkal.

- Ez így is van. Számomra csak egyetlen férfi létezik, akivel tegnap éjjel végre... Izé... összejöttünk. Holnap összeházasodunk.

- Nem kapkodják el?

- Évek óta várunk egymásra.

Szóval egy férfi miatt késett el. Sok mindent tételezett fel Szofiról - Főleg, ami a képességeit illeti -, de romantikát nem. Aki így tud olvasni mások gondolataiban... Mondta ugyan, hogy ezt nem minden emberrel teheti meg - Hála Istennek, vele sem -, de az kizárt dolog, hogy egy nő ne akarjon mindent tudni egy férfiről, akivel... Izé... összejön. De akkor hol marad a romantika? Egyáltalán, mire vártak? Na jó! Ez legyen az ő dolguk! De mi lesz a foglyok kiértékelésével? Még ritkábban fog jönni? Megváltozik-e a viselkedése? A katonáit is meglepte ez a hirtelen fordulat. Pajtásuknak tekintették Szofit, imponált nekik közvetlen modora, fesztelensége, és az őt körüllengő titokzatosság. Eleinte zsákmányként néztek rá, de sikerült megértetnie velük, hogy számukra ő nem nő, hanem bajtárs. Egy közülük, akkor is, ha parancsol a parancsnoknak. Most át kell értékelniük a hozzá való viszonyukat. Vagy mégsem?

- Ne aggódjon, parancsnok úr! A munkámban ugyanaz leszek, mint eddig!

- Ezt el is várom!

                                      - ¤ -

A kiértékelések a megszokott rendben folytak le, majdnem az aznapi program végéig. A foglyot bevezették a kihallgató helyiségbe, szemben a tükörrel leültették, és Szofi már diktálta is, amit tudniuk kellett róla. 10-15 perc, jöhet a következő. Na ez egy érdekes figura! Brit állampolgár, egy hátizsáknyi C4-essel kapták el, mégis ártatlannak vallja magát. Szofi felnevet.

kutyas-orok-terminalban.jpg

- Ez bizony sokba fog kerülni! Adam Parker, Egyesült Királyság. Angol, Londonban született, ott is élt, amíg nem támadt az az ötlete, hogy szerencsét próbál Los-Angelesben. Nem lett szerencséje. Londonban piti táskatolvaj volt, de még sosem kapták el. Ez lett a veszte. Kétszeresen is. Először, mert nagyon elbízta magát. Alig ért földet, már a repülőtéren vadászni kezdett. Látott egy szerelmespárt, egymásba feledkezve, a lábuknál egy hátizsák, szinte kínálta magát. Felvette. Nem gondolt a kamerákkal. Mikor a biztonsági őrök elkapták, magáénak vallotta a csomagot. Egészen addig, míg ki nem nyitották előtte, míg meg nem látta, mi van benne. Akkor már hiába mondta, hogy lopta a csomagot, nem hittek neki. Leellenőrizték: priusza nincs, ellenőrizetlen jövedelemből él. Másodszor is az lett a veszte, hogy még azelőtt nem kapták el. Ide került magukhoz. Legfeljebb lopásért emelhetnek vádat ellene, de hol a károsult? A párocska eltűnt, de nem is az övék volt a hátizsák. Ennyi. Jöhet a következő!

Egy újabb ártatlan! Egy újabb botrány! De ez nem az ő dolga! Hallorant más érdekelte.

- Ki tette oda a csomagot, és kinek kellett volna érte jönnie?

- Bocsásson meg, parancsnok úr, de erről sem önt, sem a főparancsnokot nem informálhatom. Ezt magasabb helyen kell jelentenem.

- Rendben. - Fogolycsere! - adta ki a parancsot.

Már hozták is. Mikor Szofi meglátta, elhúzta a száját.

- Érdektelen. Abdullah al-Gazali, Afganisztán, pastu, újonc a Talibánban. Már mindent elmondott maguknak. Amikor megtámadták a kiképzőtábort, három katonát megölt. Pontosabban kettőt, a harmadiknak csak a kegyelemlövést adta meg. Nem rokona Mohammed al-Gazalinak. Kétrendbeli emberöléssel vádolhatják meg, semmit sem fog tagadni. Büszke arra, amit tett. Ennyi.

taliban.jpgEnnyi? Ez a mocsok meggyilkolt három katonát, és ez neki érdektelen! Hallorannak nem tetszett ez a ridegség. Tisztában volt azzal, hogy a harctéri halál a katonai hivatás lehetséges végkimenetele. Ő mindig kegyelettel gondolt elhunyt bajtársaira. Szofi pedig úgy beszélt az elesett katonákról, olyan tárgyilagosan, mintha azok nem is emberek lettek volna. Nem értette, a főparancsnok miért bízik meg benne feltétel nélkül. Csak egy civil, aki nem tiszteli a hősöket.

- Fogolycsere!

Ma ez lesz az utolsó. Halloran örült neki, hogy nemsokára végeznek. Ma különösen nyomasztotta az a gondolat, hogy egy nő a felettese.

A fenébe is! Ez a mocsok nagy fogás volt! Biztosan hosszú bűnlajstromot, és kiterjedt összeköttetési hálózatot fog róla Szofi bediktálni. Lám csak! Egészen felélénkült, és a szeme is elszántan csillog.

- Na végre egy kis csemege! Magukban aztán van dramaturgiai érzék! A végére hagyták a csattanót. Ez sokáig fog tartani. Bemegyek hozzá. Kerítsenek nekem egy sálat, vagy egy kendőt, vagy valamit!

- Maga megőrült! - tiltakozott az ezredes. - Ez kemény fickó! Legalább várja meg, míg megbilincseltetem!

- Nem kell! Meg tudom védeni magam, és pont azért megyek be hozzá, mert kemény fickó. Parancsnok Úr! Egész nap szenet lapátoltam, és végre itt ez a csiszolatlan gyémánt. Ugyanaz az anyag, mégis teljesen más. Elegem van a szénlapátolásból! Megyek gyémántot csiszolni!

Az őrmester éppen akkor futott be a kért "valamivel". Egy lepedőt tudott hozni. Azt most kivette a kezéből, a feje köré kanyarította, mint a muszlim nők a sálat, és ment. Nem tarthatta vissza. A számára érthetetlen parancs értelmében Szofi azt tesz, amit akar, és neki kell engedelmeskednie az ő utasításainak. A főparancsnok utasítása szerint: "Mindenben! Érti? Mindenben! Ha azt mondja, hozasson nőket a foglyoknak, maga megteszi, ha azt, hogy lövesse őket főbe, megteszi! Minden utasítása előre jóvá van hagyva!" Mit is tehetne? Csak nézi az ablakon át, ahogy bevonul a kihallgatószobába, megáll az asztalhoz ültetett fogoly előtt, és beszélni kezd hozzá. Arabul. Szerencse, hogy itt van a tolmács is – biztos, ami biztos alapon -, Mert az ő arab tudásával nem sokat értene a bent elhangzottakból.

- Szalam, Shiri! Nézz rám, mert én vagyok a sorsod! Én döntök a jövődről. Tudtam, hogy ma el kell jönnöm mindenképpen, és most már azt is tudom, hogy miattad. Nem szoktam bejönni a foglyokhoz, ezt te is tudod. Akiket innen visszavittek, elmondták a többieknek. Nincs faggatás, csak ítélet. Másnap elszállították őket, kit ide, kit amoda. Most a te számodat húzták ki a kalapból, s mivel különleges csemege vagy nekem, nyertél egy hazabocsátást.

Hallorant elöntötte a düh. Mi a fenét beszél ez a nő? Pontosan tudják, hogy Shiri az al-Kaida tagja, csak nem tudnak semmit rábizonyítani. Jóságos Isten! Ez meg el akarja engedni az egyik főellenséget, ahelyett, hogy bizonyítékokat szolgáltatna ellene. Mert ez nem kihallgatói fogás, Szofi nem hazudik soha, senkinek. Elég hatalma van ahhoz, hogy megtagadja a választ bármilyen kérdésre, ha az igazat nem akarja megmondani. Ezt ő jól tudja, de Shiri nem. Ha úgy fogja érezni, a nő tiszteletlen vele szemben, meg fogja támadni. Még jó, hogy nem ő a felelős Szofiért. De vajon mit akar? A tolmács érzékelte a parancsnok dühét, és rémülten nyeldekelt. Intett neki, hogy tegye a dolgát, folytassa a fordítást.

- ...miért is hinnél nekem? Egy nőnek? Aki hozzád mert szólni, anélkül, hogy erre engedélyt adtál volna. Azt hiszed, azért fecsegek itt neked, hogy elaltassam az éberségedet, és szóra bírjalak. Tévedsz! Tudom, hogy te nem fogsz beszélni, de nem is kell. Nekem nem. Majd én beszélek helyetted is. Belelátok a fejedbe, és hogy a tükör mögött rejtőzködők is értsék az "eszmecserénket", kommentálni fogom a gondolataidat. Jól fogunk szórakozni, majd meglátod.

Ez megőrült! Felfedi a képességét egy terrorista előtt, és még provokálja is. Halloran ijedten látta, ahogy Shiri izmai összerándulnak... Ez rá fog támadni! De nem. A mocsok visszahanyatlik a székbe, karjai lehullnak ernyedt teste mellé, csak a feje mozog, ahogy rémülten néz körbe, tanácstalanul, vajon mi történhetett vele? Halloran csak bámult. Nem tudott Szofinak ilyen képességéről, de egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy ez az ő műve. Tényleg meg tudja védeni magát. A tolmács - amint magához tért - fordította szavait tovább.

- Shiri, Shiri! Te nem figyelsz rám. Úgy gondoltad, túsz akarok lenni? Hát nem. De te most már tudod, mi az a bénultság. Nagybátyádat persze kinevetted ezért. Ezt a tehetetlen dühöt érezte ő is. Ő éveken át, te csak... Hát ez rajtad múlik.

Honnan tudok a nagybátyádról? Mindent tudok, amit te. Ott vagyok a fejedben. Olyan, mintha könyvtárban lennék. Szedegetem le egyik könyvet a másik után, beleolvasok, ha nem tetszik, visszateszem a polcra. Neked aztán elég egysíkú gyűjteményed van! Csupa könny, csupa vér. Semmi mulatság. Hopp! Egy kis romantika! aisa.jpegÓ, a szép Aisa... Ahmed barátod felesége. Sokat vágyakoztál utána. Az a formás hasa, keble, csípeje! Meglested az asszonyt te szégyentelen! Dehogy lested, csak te hitted úgy. Tudta, hogy nézed. Észrevette, hogy tetszik neked a kecses mozgása, bájos arcocskájából, amit a fátyol látni enged. Szerelmes volt beléd, akart téged! Jobban, mint te őt. Tudta, hogy lent sétálsz a belső kertben, szándékosan vetkőzött az ablakában. Te pedig a vendégjoggal visszaélve élvezted a látványt. Persze meglátta valaki a műsort is, a nézőközönséget is, besúgta Ahmednek, az meg agyonverte az asszonyt. Nem, nem vérmérgezés vitte el, rosszul tudod. Az a gyáva barom - veled nem mert kikezdeni - úgy megrugdosta, hogy megrepedt a mája. A vén Fatima ezt is kifigyelte. Él még az a kotnyeles banya, bizony! Talán túlél téged is... Máshogy gondolod. Lelked rajta.

Szegény Aisa két napig szenvedett, saját testébe vérzett el. Na most képzeld el a formás hasát felpüffedve, ahogy a sűrű kocsonyás vér feszíti a belsejét... Az a rothadt-padlizsán színű árnyalat...

- Neeee...!

 Shiri üvöltése még a hangszórón keresztül is vérfagylaló volt, de a nő meg sem rezzent. Élvezettel figyelte monológja hatását. Halloran kéjes örömet érzett Shiri eltorzult arca láttán. Nem értette, mi a célja Szofinak ezzel a lélekboncolással, de egyre érdekesebbnek találta.

- ...mi mást érdemelne egy olyan asszony, aki mást szeret, nem a férjét? keressek más témát? Jól van. Egy kis szórakozás... Ó,... ó... Teveverseny!

teveverseny.jpg

A béna nagybátyád birtokán. Nagy szerelmese volt a tevéknek, értett is hozzájuk. A Kelet-Szudáni Butanából hozatta őket, egy Bisaríjja tenyésztőtől. Ez a speciális fajta olyan könnyű lépésű, hogyha egy bögre vizet helyeznek a vállára, még ügetés közben sem löttyen ki belőle, egy csepp sem. Nagy becsben tartotta őket! Tudtad, hogy még meg is hágta a tenyészkancákat? Hiába dühöngsz rám! Érzem, hogy tudtad, de magadnak sem akartad elhinni. Az egyik teve megbosszulta az erőszakot, és felrúgta. Megsérült a gerince, nyaktól lefelé lebénult. Vége lett a tevenásznak! hatulrol.jpgCsak a nyálát tudta csorgatni azontúl. Ahogy most te. A közvetlen családja természetesen tudta, mi történt. Ott találták mellig felhúzott tobéval a teve mögött. Neked persze azt mondták, idomítás közben vetette le a hátáról egy fiatal hím. Ez volt a publikus változat. A "gyanúsítottat" agyon is lőtték, bizonyítandó állításukat.

A család folytatta a tevetenyésztést is, és a versenyre való kiképzést is. Téged is megbíztak egy Bisari idomításával. Remek munkát végeztél, a tevéd lett a legjobb futó, egészen addig, amíg Musza, a nagybátyád kisebbik fia ki nem hívott versenyre. Miért nem te győztél? Erre magadtól is rájöttél volna, ha nem hagyod ott a tevédet a verseny után. Észrevetted volna, hogy nem szomjas, viszont bőségesen vizel. Musza ugyanis megitatta verseny előtt. Még valami jóféle port is szórt a vizébe, a biztonság kedvéért. Nem tételezted fel róla, ugye? Nekem sem hiszed el. Az a bolond mesélte büszkén a barátainak egy átmulatott éjszakán. Bizony nem mindenki tartja be a próféta tilalmát! A bor pedig bőbeszédűvé teszi az embert.

- Hát jó! Már nem foglak dühíteni, kiengedlek a bénultságból. Örülök, hogy felhagytál a támadási szándékoddal. Most már respektálsz annyira, hogy elmondhatom, miért is döntöttem úgy, hogy hazaengedlek.

Na, pont ez volt az, ami Hallorant leginkább érdekelte. Megkettőzött figyelemmel leste Szofi, illetve a tolmács szavait.

- Amerikai állampolgárok ellen nem követtél el semmi olyat, amit a törvényeink szerint felróhatnánk neked. Nagyon ügyes ember vagy. Megvádolhatnánk ugyan lázítással, szervezkedéssel, gyűlöletkeltéssel, és akkor még jó ideig börtönben tarthatunk, de egy jó ügyvéd kimosna mindenből. Ez nekem nem pálya. Nem ezt akarom. Menj csak haza! Legyél az ő problémájuk. Amint lehetőséged lesz rá, visszatérsz az al-Kaidához, és ott te leszel az én beépített ügynököm. Nevess csak nyugodtan! Mégis így lesz. Jó képességeid vannak, hamar bedolgozod magad a főbb vezetők közé. Majd akkor felkereslek, és beszélgetünk újra. Addig is élj boldogan! Salam!

A nő kijött a kihallgatóból, Halloran parancsot adott a katonáknak, vigyék vissza a még mindig döbbent Shirit a ketrecébe. Amikor Szofi a megfigyelőszobába lépett, rögtön letámadta:

- Mi volt ez a mesedélután? Komolyan gondolta, hogy ebből a mocsokból ügynököt formál? Miért engedi el? Ez ugyan nem fog informálni bennünket semmiről sem!

- Tudom, mit csinálok, ezredes! Megfeledkezett róla, hogy nekem nincs szükségem beépített informátorra.

Ez igaz. A nő a fejükből olvas. Vagy honnan? Olyan dolgokat mondott, amit még Shiri sem tudott. Elképesztő!

- Akkor meg mi ez az ügynök szöveg? És miket mesélt neki? Honnan tud ennyi mindent? És főleg: miért engedi el?

- Nem tartozom önnek magyarázattal, ezredes, mégis válaszolok önnek. Nem akarom, hogy kételkedjen bennem, mert még néhányszor együtt fogunk dolgozni. Azért engedem el, mert még nagy hasznunkra lesz az al-Kaidában. Ahmed és Musza most a szervezet főbb emberei közé tartoznak. Shiri pedig nagyon tud gyűlölni, és bosszúálló típus. Őket meg nem ölheti ugyan, de mindent meg fog tenni, hogy ártalmukra legyen. Ön nagyon jól tudja, hogy egy belülről bomlasztott szervezet mennyire sérülékeny külső támadásokkal szemben. Ilyen ügynök lesz Shiri, legalábbis egyelőre. Később még többet várok tőle. A "mesék" pedig igazak, és az én dolgom, honnan tudom őket. Meg van elégedve?

- Meg. Szóval Shiri gyűlöletét saját cimborái ellen fordította, ezzel legyengítve őt is, azokat is.

- Így van. Shiri most azzal lesz elfoglalva, hogy utána nyomozzon azoknak, amiket mondtam neki. Amikor majd felkeresem, Már hinni fog nekem. Akkor majd átállítom a mi oldalunkra. Zseniális szervező, hamar magas tisztségre jut, nagy hasznunkra lesz.

Halloran most már értette, miért bízik meg Szofiban ennyire a főparancsnok. Ez a nő: vérbeli politikus, és nagy stratéga. Nagyban gondolkozik, és előre. Ha nem lenne ilyen fegyelmezetlen, még katonatiszt is lehetne belőle. A hadseregben is találna jó néhány csiszolatlan gyémántot.

                            ---------- ¤ ---------------------

 

 


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.