Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


14. fejezet Venci bá' 2. rész (11. 12. kész)

------

venci2

A lépcsőn ment le az irodájához, még szüksége volt egy kis időre átgondolni leányőrzési stratégiáját. Brünit fogja megkérni, legyen a szövetségese. Biztos volt benne, hogy nem fogja visszautasítani. Brünhilda a titkárnője volt, az első számú, mióta polgármester lett belőle, és ő Lindikét szinte lányaként szerette. A szeretet kölcsönös volt közöttük, olyannyira, hogy Vencit időnként elfogta a szülői féltékenység. És nem csak az.

 Brüni odaadó híve volt mindenkor, minden kívánságát teljesítette – egy kivételével: Mindenfajta férfiúi közeledését visszautasította. Még a házassági ajánlatára is határozott nemet mondott: „Még akkor sem, ha ezért kirúgsz!”

Ez súlyos érv volt, mindketten tudták, nekik ez a munka az életük. És Lindi. Ez még probléma lehet, mert mi van, ha Lindi már a saját oldalára állította Brünit? Ezt a kérdést Venci gyorsan elvetette, bízva titkárnője – nem, most nem a hűségében,hanem – férfigyűlöletében. Szóval a probléma adva van, a megoldás folyamatban, ismételgette magában, s készült, hogy szép szavakkal rávegye Brünit, legyen társa „tyúkanyóságában”.

Amint benyitott főtitkárnője szobájába, már kezdte is:

- Brüni édes...

Ám felpillantva meglepődött, mert a nagy titkárnői asztal mögött most Lindi trónolt. Kerek almaarcán halvány mosoly, fekete bociszemeiben fáradt csillogás. Hová lett az ő tündöklő nagylánya? Rózsika gömbölyű mása.

- Brüni szabadságon van, Apácska. Maga engedte el. Tudja, a zarándoklatra. Velem kell beérnie!

Bár inkább vele mentél volna te is! Villant be az agyába, de örült, hogy nem mondta ki. Azt azért nem akarta, hogy lánya aggszűz legyen. Akkor már inkább Jenő. Az ám! A Jenő!

- Mit keresett itt az a széltoló?

- Ne tüzeljen Apácska! Nem én hívtam. Maga után is azért küldtem, hogy ne legyen itt.

- Jó kislány! - mondta Venci, és komolyan is gondolta. - Akkor nincs titkos levél, és én hiába jöttem vissza?

- Van, Apácska, persze hogy van! Már alig vártam! Olyan kíváncsi vagyok.

- No, akkor nyisd meg a levelet...

- Már nyitva van, jöjjön, nézze!

- Az irodámban! A szóló gépen! Legalább te ne nézz majomnak, kislányom!

Mintha ő nem tudná, hogy az agyasok meghekkelték a Palota számítógéprendszerét! De hát ők Szofi védencei. „Még büszke leszel rájuk, meglásd!” Eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha kiszolgáltatná nekik ezt a levelet, de aztán elhessegette. Sovány bosszú lenne azért, amiért Szofi kivette őket a fennhatósága alól, meg aztán könnnyen visszaüthet. A levél neki szól, tehát őt éppúgy érinti, mint Szofit.

Lindi nem felelt semmit, duzzogva vonult be apja irodájába, ült le a különvonalas géphez. Megnyitotta Szofi levelét, átadta helyét apjának, és megállt mögötte.

Venci minden indulat nélkül utasította:

- Kifelé a szobámból! Az ajtót csukd be! Nem vagyok itt senkinek!

Miután egyedül maradt, teljes figyelmét a levélre fordította. Szofi nagyon ritkán titkolózik. Biztosan nyomós oka van rá most is.

A vezér-levelet csak átfutotta.

„Drága Venci! Boldogságom határtalan. Eggyek lettünk Briannel. Biztosan mindenki fúj rám, amiért Orlando-ban kötöttünk házasságot, és nem itt. Vigasztald meg őket: amint hazaérünk, nagy lagzit csapunk. Addig is: Isten velünk.”

A vigasszal valószínűleg már nem kell foglalkoznia. Lindi jóvoltából már a fél Gettó tudhat a lagziról. Erről ennyit. Lássuk a medvét!

Aha, itt van. Mi is a kódom? Ja, megvan. A levél megnyílt.

„Tovább kell utaznunk Dél-Afrikába, a koronákat és a többi ékszert nem vihetjük magunkkal. Ott hagytam azokat, a Star Hotel széfjében. Küldj el valakit a csomagért, aki hazaviszi a Gettóba. A számlák és minden más irat Butch Cassidy-nél vannak. Ő ott mindenben segíteni fog. A széf nyitókódja: VE961NCI Köszi, Szofi”

Na, még egyszer fussunk neki! Valamit félreértettem, az biztos. Elolvasta még egyszer és még egyszer. Már kívülről tudta. A kódot is. Azt legalább értette. 1961-ben ő született. Dél-Afrika rendben van. Butch-ról már olvasott a korallneten, látta is a videón. Rendben. Hanem a csomag! Az sehogy sincsen rendben! Az a magasságos Jó Isten, csak Ő nem esne kísértésbe, ha ekkora vagyon kerül a kezébe! Ráadásul az összes számlával! A „minden más irat”–ról ugyan nem tudta, mi lehet, de... mit számít az?

„Küldj el valakit a csomagért!” De kit? Ki az, aki ha a kezébe kerül egy ekkora vagyon, nem kísért meg az ördög? Miért hozná ide, ha magáévá is teheti, eladhatja, az árából meg vehet egy fél királyságot. Ez jó! Koronáért vett királyság. Már engem is megbolondított ez az ügy. Az egyik korona ráadásul a Korall Testvériség Főpásztori koronája! Az eszmei értéke... na ez az, ami nem fog számítani, ha rossz kezekbe kerül.

A másik meg, a gyöngyökkel! Azt legalább tudja, az milyen drága. Rózsikának egyszer akart akart venni, valamelyik évfordulójukra. Aranygyűrű, pici igazgyönggyel, mint egy fél rizsszem, akkora. Úgy is nézett ki. Aztán inkább vett neki azon a pénzen egy új kocsit.

Kit küldjön el a csomagért? Korallnak kell lennie, az biztos. Biztos? Mi lenne, ha olyan valakit küldene, akinek fogalma sincs arról, mit rejt a csomag? Elmaradna a kísértés, és... Szörnyen ostoba vagy te Venci! Szidta magát. A vámellenőrzésig ez menne is. De aztán! Tehát legyen Korall. Szofit is jól kell ismernie. Annyira, hogy ne akarja meglopni. Mert úgyis rájön. Na, ez itt kevés. Ebben az esetben még egy víziló is rájönne a lopásra. Venci, Venci, mi lesz ebből! Hová lett a bölcsességed?

Fussunk neki újra! Ki az, akire ő rábízna ekkora vagyont, hogy vigye el a-ból b-be? Brünhildára. Ő megtenné. De ő most zarándokol, őt nem küldheti Orlandóba. Talán ha ott is lenne valami búcsújáróhely... Á, hagyjuk. Lindire. Nem! Ő ugyan nem lopná el, de tőle lehet, hogy ellopnák. Netán meg is ölnék érte!

Na, erre eddig nem is gondolt. Túl sokan tudnak a koronákról. Ez lehet az oka, hogy Szofi minél kevesebb ideig akarja ott tartani a szállodai széfben. Dehát vele hogy tehet ilyet? Küldjön valakit a kísértésbe – még hagyján; de veszélybe... talán halálba is? Azt már nem! Akkor mi marad?

Hintázni kezdett a széke hátsó lábain.

Miért nem hozza  el a csomagot Butch? Vagy valaki más az Orlandóiak közül? Na persze, a kísértés. Elhozhatná Rasid. Neki százszor ennyi van, és ezerszer ennyit vehetne. Vagy Saszka. Ő többre becsül egy üveg jó vodkát, mint egy láda kincset. Na igen, akinek van, annak van. Hirtelen elképzelte Saszkát egy kincsesládán ülve, koronával a fején, amint jót húz egy Szmirnovból. Olyan mulatságosnak találta ezt a képzetet, hogy felnevetett, ettől kicsit jobban lendült hátra, mint amit az egyensúly még megengedett volna. Kezét, lábát előrelökve korrigált, így aztán visszazökkent a szék első két lábára is. Míg várta, hogy a szívverése is visszazökkenjen nyugalmi módjába, az orra előtt lévő monitorra meredt. És akkor rájött. A megoldás ott van az orra előtt. Szofi semmit sem tesz, mond vagy ír ok nélkül: „A széf nyitókódja ve961nci” Saját magát kell elküldenie a csomagért! Ő megy Orlandóba!

Az, hogy Szofi nem egyenesen ezt írta, pusztán a tisztelet jele. nem akar neki parancsolgatni és kibúvót enged a feladat alól. A szándéka mégis nyilvánvaló. Azt szeretné, ha ő végezné el ezt a kényes feladatot, és ez megtiszteltetés. Benne bízik a legjobban. 

- Apácska, jól van? Puffanást hallottam. - Kiabált be Lindi a csukott ajtón át. - Apácska!

- Semmi baj, Lindikém, semmi baj. - Kiabált vissza. - Csak leesett valami!

Mégsem vallhatta be, hogy hintázott a székkel  - ez a lányának tilos volt -, és majdnem hanyattesett!

- Kér valamit, Apácska? Hozzak egy kávét?

- Inkább abból a jófajtából hozzál egy kupicával! Amit Józsi bátyádtól kaptunk.

- Igen, Apácska, máris! - Apácska, jól van? Puffanást hallottam. - Kiabált be                                                     

 Venci gyorsan visszaváltott a vezér-levélre, tudta, ha lánya belép a jófajtával, első pillantása a monitorra villan. Nem is tévedett. Lindi csalódott arccal kínálta oda neki a kupicát, és csak lehelve merte megkérdezni.

- Ugye nincs semmi baj, Apácska?

- Semmi olyan, amit apád ne tudna megoldani. Hozz mégegyet!

Gyorsan lehajtotta a jófélét, a pohárkát Lindi kezébe adta. Figyelte, ahogy lánya ringó járásával az iratszekrényhez megy, megtölti csurig a pohárkát, s ügyesen, rezzenetlen kézzel hozza, nyújtja neki. Micsoda kincs ez a lány! És ezt akarja elvenni tőle az a nyikhaj!

- Uramisten! - kiáltott fel, mintha villám vágott volna belé. Ki fogja őrizni Lindit, amíg ő megjárja Orlandót?

- Apácska! Apácska!

Vencit most nem érdekelte lánya megnyugtatása, annál feldúltabb volt. Felé nyújtott kezéből kikapta a kupicát - kicsit el is csurrant - és az előző után küldte. Lindit ez kissé megnyugtatta. Apácska egészsége rendben van. Rámosolygott. Venci ennek nem tudott ellenállni. Felállt, magához ölelte kislányát  és ringatni kezdte.

- Semmi baj kicsim, semmi baj. Szofi megbízott egy nehéz feladattal. Ismered apádat! Megoldom ezt is. Megoldom, mint mindig. Most gondolkodnom kell, miként lesz a legjobb, de te ne aggódj! Nincsen semmi baj. Hozd ide az üveget!

Lindi egyáltalán nem volt ostoba. Azt, hogy hasznos dolog, ha annak tetteti magát, az apjától tanulta. A szavak mögöttes értelmét felismerni pedig Brünhildától.

Amit apjától hallott, az az ő fejében így állt össze: Nagy baj van. Szofi olyan feladattal bízott meg, amit nem szívesen teljesítek, de muszáj. Aztán van még egy ismeretlen tényező, ami később jutott apja eszébe, és még jobban megnehezíti a dolgot.Lindi hozta az üveget és aggódott.

Venci visszaült íróasztala mögé, és megoldást keresett arra, hogyan legyen egyszerre két helyen. A jófélének jóféle hatása volt, ezért világosság gyúlt a fejében. Mivel ő nem lehet egyszerre Orlandoban és a lánya mellett, miért ne lehetne Lindi is Orlandoban? Amint megfogalmazódott benne ez a kérdés, már kész volt a válasz is. Mert még őt is meg fogja kísérteni az ördög! Hiába Korall, hiába ismeri Szofit annyira, hogy tudja, nem sokáig lennének nála a koronák, ha magáévá akarná tenni azokat. Szofi megtalálja, és visszaveszi tőle, és ő kitaszított lesz. A kártyája kifakul, élőhalottá válik. Feltéve, ha Lindit is magával viszi! Ám ha Lindi itt várja, ő tűzön-vízen át, ha ezer ördög is állná útját, visszajön. A koronákkal.

De ha addigra jenő megszökteti az ő kicsi lányát? Megöli, az biztos! Nem, nem! Ő nem akar özvegyet a lányából! Börtönbe sem akar kerülni! meg kell előznie a katasztrófát! De hogyan? Ezek ketten…

 Miért ne vihetné magával Jenőt? Talán még hasznát is veheti. Igen. Magával viszi Jenőt. Nem mondhat neki nemet. Ő a vajda, ő a polgármester, és Jenő azt reméli, ő lesz az apósa. Jönnie kell! Kiváló ötlet!

Kérnie kell Józsitól még ebből a jóféléből. Legyen mindig kéznél, ha megoldhatatlan probléma előtt áll. Na, ezt már megoldotta, most már csak a lebonyolítása van hátra.

- Lindi!

- Igen, Apácska? - futott be a lánya.

- Hívd ide Jenőt!

- Kérem, Apácska, én...

- Engedelmeskedj!

- Igen Apácska, de...

- Nem fogom bántani. Hívd ide! Mondd neki, hogy én hívom!

- Mit mondjak neki, miért?

- Beszélni akarok vele. Nem rólad.

Lindi ment telefonálni. Most még jobban aggódott, és próbálta átértelmezni apja szavait. Nem rólam akar vele beszélni, tehát miattam, hiszen én vagyok a kapocs közöttük. Apa Szofi megbízásán gyötrődik, és Jenőt akarja felhasználni hozzá. Jenő bajba kerülhet. Másrészről viszont... Álmodni sem mert ilyen jót! Jenő nagyon okos, és ha ezt végre apja is megtapasztalja... Oh, Jenő, most már minden jól fog alakulni!

A telefon kicsengett. Hitetlenkedő hang.

- Lindi?

- Csodálatos dolog történt. Apácska beszélni akar veled. Gyere ide azonnal!

- Beleegyezik a házasságunkba?

- Még nem, de most már minden jó lesz.

- Mi történt?

- Csak a felét tudom, de ha beszélsz Apácskával, te mindent meg fogsz tudni.

- Szofi leveléhez van köze? Úgy értem, a titkoshoz.

- Igen, ebben egészen biztos vagyok.

- Még miben vagy biztos?

- Szofi megbízta valamivel Apácskát.

- És?

- Nagy gondban van miatta.

- Aha! Szóval nekem kell kikaparnom a gesztenyét. Figyelj, Lindi! Érted még azt is megteszem. Megyek. Az irodában vagytok?

- Igen. Siess!

Venci nem türelmetlenkedett. Át kellett gondolnia ezt az utazást. Több volt elötte az akadály, mint elsőre gondolta, de mivel Szofi megbízásából utaznak, minden segítséget igénybe vehetnek. Így a legfontosabb megoldandó problémájának a nyelvkérdés maradt. Amíg úgy gondolta, egyedül utazik, ez nem érdekelte. Tudott annyira angolul, hogy értse, amit mondanak neki, és megértesse magát. De Jenővel más. A társaságában nem akart hebegni-habogni, egy nyelvi baki vagy egy félreértett szó pedig végzetesen nevetségessé tette volna elötte. Jenő sem tud angolul, ő az olasz nyelvet bírja. Azzal sem mennek sokra Amerikában. Kivéve, ha a maffia kezébe kerülnek.( Jajj, ne!) Ha már ketten mennek, miért ne mehetnének hárman? Visznek magukkal tolmácsot! De ki legyen az?

Mmm. Valaki jött. Lindi máris  jelentette:

- Apácska! Jenő van itt. Beengedhetem?

- Jöhet!

Jött.

- Tiszteletem, Venci bá'! – mondta, de ez nem látszott rajta.

- Ülj le fiam!

Ez nagy hiba volt. Nem hellyel kínálni, hanem fiamnak titulálnia. Jenő szeme úgy ragyogott fel, mintha megnyerte volna az ötöst. Kijavítani magát még nagyobb hiba lett volna, így aztán úgy tett, mintha nem vette volna észre. Nem kockáztathatja meg, hogy a fiú nemet mondjon az utazásra. Ha már így sikerült, tetézzük meg! – gondolta. Odaszólt az ajtóban toporgó Lindihez:

- Hozz Jenőnek poharat! Szüksége lesz egy kis jófélére.

Az térült-fordult, amint visszaért, már töltött is. Apja poharát sem hagyta üresen. Az meg is jutalmazta ezért.

- Zárd be a főajtót, aztán ülj ide te is! Jenő úgyis elmondana neked mindent.

Nem kellett rá sokat várni. Leült az ügyfelek számára odakészített másik fotelbe, Jenő mellé. Venci nézte őket az íróasztala mögül, és nem tetszett neki amit látott. Túl közel vannak egymáshoz! Most már mindegy, ha elkezd beszélni, úgysem egymásra figyelnek majd. Belevágott hát.

- Szofi egy nehéz feladattal bízott meg. El kell utaznom Orlandóba, és úgy döntöttem, nem egyedül megyek. Egyik kísérőmnek, Jenő, téged választottalak. Minden költséget én állok, még költőpénzt is kapsz!

Mulatságosnak találta, ahogy a fiú ádámcsutkája fel-le jár. Izgul a gyerek! Talán fél a repüléstől? Annál jobb! Ezt Lindi előtt úgysem vallhatja be, ő meg majd jól szórakozik rajta útközben.

- De Venci bá'! -szólalt meg végre - Oda útlevél kell, sőt vízum is. Nekem egyik sincs.

- Te vagy ennyire ostoba, vagy engem nézel annak? – Dühödött meg  Venci. - Ha nem akarsz velem jönni, akkor mondd azt! Valld be, hogy félsz, valld be, hogy lusta vagy, de ne bújkálj kifogások mögé!

Jenő megszeppent ábrázatát látva, dühe elillant. Nocsak! Hová lett az a nyegle, nagyképű fiatalember, aki olyan magabiztos, ha a lánya megszöktetéséről van szó?

- Bocsásson meg, Venci bá'! Ez nem kifogás. Nekem tényleg nincs.

- Ez nem akadály. Mondtam, hogy Szofinak kell! Holnapra meglesznek.

- Apácska! - szólt közbe Lindi - Jenő ezt nem érti.

- Veszem észre! - A fiú értetlen arckifejezésében gyönyörködött és hízott a mája. Még mondja valaki, hogy nem élhetetlen! Aztán eszébe jutott, hogy nem vadíthatja el magától, nem kockáztathatja meg, hogy itthon maradjon: a lánya mellett!

-Figyelj rám, fiam! Nem turista útra megyünk, hanem Szofi megbízását teljesíteni. Ez esetben igénybe vehetünk néhány extra szolgáltatást.

- Nem értem én ezt.

- Pedig nem fogom elmagyarázni. A lényeg: Az útlevélhez csak annyi a gondod, hogy csináltatsz magadról képet. A vízumhoz még az sem kell. Eddig érted?

- Azt hiszem. Maga megszerzi az útlevelet és a vízumot. Valódiakat?

- Micsoda kérdés ez?

- Óvatos. Ilyen rövid idő alatt...

Vencinek hirtelen elege lett. Nem köntörfalazhat tovább, ki kell rukkolnia az igazsággal, legalábbis ami az útlevelet illeti.

- Na ide figyelj! De nagyon figyelj, mert nem mondom el mégegyszer. Szofi megbízásából utazunk, és a kulcsszó: Szofi. Ha ő akar valamit, nem lehet akadály. Nem előre vesznek az ügyintézésben, hanem már csinálják is! Bármiről legyen is szó. Érted már?

- Azt hiszem, igen.                                                                               - Remek! Akkor rátérhetünk a lényegre. Jössz velem?

- Igen. De van még néhány kérdésem.

Venci megönnyebbült. Legalább a „Jenő” problémát sikerült, hanem is megoldania, de elodáznia.Rámosolygott Lindire és elgyönyörködött válaszmosolyában. Aztán szívébe mart a kétség. Lánya mosolya vajon az ő személyének szól-e, vagy annak, hogy ő Jenővel közösködik? Elkomorodott, visszafordult a fiú felé és odavetette neki:

- Halljam!

- Minek megyünk Orlandóba?

- Hát ez a kérdés nem ért váratlanul. De a válaszra várnod kell. Majd ott mondom meg.

- Miért?

- Mert eljárna a szád, és ... És akkor elmarad a meglepetés.

Brilliáns ötlet! Alig tudta megállni, hogy ne veregesse meg a saját vállát. Mind a kettőt. Meglepetésre hivatkozva elkerülheti a további faggatásokat az út során is. Aztán, ha megtudják miről van szó, már ők sem akarják majd szétkürtölni. Nekik is érdekükben áll majd, hogy senki ne tudjon arról, mekkora érték van náluk.

- Kit fogunk meglepni? Szofit?

- Neked már egy kupica is megárt? Az ő kérésére őt lepjük meg?

- Jajj, Venci bá'! Én totál össze vagyok zavarodva. Azért azt elárulhatná, mennyi időre megyünk, mit csomagoljak, stb.

- Két-három napra csomagolj váltóruhát. Más nem kell. Testvéreknél fogunk megszállni, tisztálkodó szereket se hozz, legfeljebb a kedvenc fogkefédet! Semmi folyékonyat nem engednek felvinni a repülőgépre. Egyebet nem mondok, majd csak akkor, ha már ott leszünk. Mindazonáltal van még egy fontos dolog, amiben segíthetnél. Ismersz valakit, aki tökéletesen beszéli az amerikai angolt?

- Sokat. Tolmács kell?

- Igen. Olyan kell, aki ráér ezen a héten.

- Szünidő van.

- Lelkiismeretes, intelligens, találékony legyen.

- Olyan is van sok.

- Annyira becsületesnek kell lennie, amire már azt mondják: ez élhetetlen hülye. Vagy szent.

- Ismerek egy olyat is.

- Na, ő kell nekünk!

- Beszélek vele. Egy kérdést előbb: Engem ilyennek tart?

Húúú! Most erre mit válaszoljon? Ha igent mond, az nagyon vastag hazugság lenne. Ha nemet, akkor válaszolnia kell az ebből következő kérdésre is. Tudta előre, mi lesz az.

- Nem. Téged egy léha széltolónak tartalak. Ámbár... Az élhetetlen stimmel.

- Akkor engem miért választott?                                                        Már eddigre felkészült a válaszra egy tetszetős, sokat ígérő féligazsággal.

- Mert bele vagy bolondulva Lindibe, és van annyi eszed, hogy tudd, ha becstelen leszel, örökre lemondhatsz róla.

- Világos beszéd. - Bólintott rá Jenő.

Ha tudnád! Gondolta Venci, és kezdte szégyellni magát, a hamis reményért. De az még folytatta.

- Ez amolyan próbaféle, ugye? A királylány kezéért, meg a fele királyságért.

Az agyára megy ez a fiú! Miért nem tudja ez befogni a száját? Hogy fogja kibírni az úton? Az idő nagy részében össze lesznek zárva. Szörnyű!

- Ha úgy tetszik, vedd próbának. Most pedig kerítsd elő azt a szentet!

- Máris, kedves apósom!

- Nem vagyok az apósod, és ha akarod, hogy az legyek, ne pimaszkodj velem!

- Rendben van, Venci bá'! Én tudok várni.

Venci kishíján lenyelte a saját ádámcsutkáját ekkora pimaszság hallatán. Erősen összeszorította száját, ki ne szaladjon rajta a 'szöktetés' szó. A halántéka lüktetni kezdett, érezte, hogy forrósodik az arca. Már megint rendetlenkedik a vérnyomásom, gondolta. Ez a Jenő a sírba visz. Rózsika mellé. Rózsika! A temető! Hogyan is feledkezhetett meg róla?

- Jól van, Venci bá'? - kérdezte Jenő aggódó arccal.

Lindi - aki eddig szótlanul álmodozott a fotel ölelésében - felpattant, és rohant a mosdóba. Sietve tért vissza egy pohár vízzel és egy tablettával.

- Ezt be kell vennie, Apácska!

- Jó kislány. - Mondta Venci, és engedelmeskedett lányának.

A gyógyszerbevétel gépies mozdulatai leplezték megkönnyebbült örömét. Egyik problémája megoldódott. Hiszen ő beteg! Az meg teljesen természetes, hogy egy jó kislánynak az apja mellett van a helye, ha az beteg. Nem ő fog Lindire vigyázni, hanem Lindi őrá, beteg édesapjára! Ez semmit sem von le a méltóságából, viszont eléri vele célját.

- Most már jól vagyok, köszönöm kislányom. Jenő, te menj el a szenthez, beszélj vele, de csak délután hozd ide. Nekem addig még dolgom van.

- Rendben, Venci bá'!

- Addig csináltassatok útlevélképet, és vigyétek be a jogosokhoz. A többit majd ők intézik.

- Mondjam, hogy maga küldött minket?

- Mondhatod, de a lényeg, hogy Szofi megbízása miatt. Érted?

- Aha. - A fiú hangja kissé bizonytalannak tűnt. -  Mondja Venci bá'! Ez tényleg ilyen egyszerű? Kimondom a varázsigét, és a manók már sürgölődnek is?

- Nem, nem ilyen egyszerű. Igaznak is kell lennie. Mert ha nem... Volt, aki megpróbálta. Nem lennél a helyében.

- Mi történt vele?

- Egyetlen társa van. A nincs.

- Aha. Észben tartom. Viszlát, Venci bá'! Adhatok egy búcsúpuszit Lindinek?

Istenem, Uram! Adj türelmet nekem, de jó sokat, különben megfojtom! Kénytelen volt engedni.

- Az arcára.

Ez bizony megalkuvás volt Venci, akármennyire is szépítjük a dolgot - morfondírozott magában -, miután Jenő elment. De ha nem lazít a gyeplőn, ez a két csikó még képes eltépni azt.

Lindi már a titkárnői asztal mögött ült, és egy aktát tanulmányozott. Venci megpuszilta a "másik" arcát.

- Kimegyek a temetőbe. Ebédelj meg nélkülem.

- Igen, Apácska.

Ezúttal senki sem tartóztatta fel a temető felé menet. Tartottak tőle, hogy még mindig "dühös, mint egy vadbika". Pedig csak fáradt volt, nagyon fáradt. És a nap fáradalmainak nagyobbik része még hátravan. A vendégek érkezése, fogadásuk. Este a megemlékezés Rózsikára. Nagyon sokan lesznek ott,  sokan szerették. Sétált az úton, Rózsika sírja felé, csak rá gondolt, és egyre frissebbnek érezte magát. Mintha az asszony lelki derűje beköltözött volna az ő szívébe. Milyen jó lesz elüldögélni a sírja mellett, és rá emlékezni!

De a kis padon már ült valaki magába roskadtan, tenyerébe temetve arcát. Biztosan egy korai vendég, aki elöbb Rózsika emlékével akar elidözni. Nem ismerte meg. Közel ment hozzá, egészen közel. A férfi egészen addig nem mozdult, míg ő meg nem szólalt.

- Udvözlöm...

Akkor felnézett rá, de Vencinek még mindig idegen volt, aki ki tudja miért,  osztozik az ő gyászában. Kezét nyújtotta felé, bemutatkozott neki.

- Réti Vencel vagyok, Rózsika férje.

A másik felugrott, fogadta kézfogását.

- Borza Vendel vagyok. Rózsika bátyja.

Venci mélyet sóhajtott, lehunyta a szemét, és látta, ahogy Rózsika nevet, hallotta kacagását, a fülbevalói csilingelnek, és ő dalol:

"Engedj el Vendel,

mert még egy kör rendel!"

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.